Magzatvizébe fúlt, halva született bérnyelvészi alaptantétel:
„A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, s a szó azt jelenti, amit.”
————————
A valóság: Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
Minden újonnan induló magyar kormány parancsot kap: A magyar nyelv eredetével kapcsolatosan semmilyen változtatást nem engedhet meg kormányzása ideje alatt!
Szigorú parancs: A magyar nyelv finnugor eredetű és kész! (!!!)
Minden szavát más népektől vette át. Még csak az árnyéka sem lebbenhet meg annak a feltevésnek, hogy a magyar nyelv minden szava saját fejlesztésű!
Nincs olyan, állami béralapból fizetett hivatásos nyelvész, aki szembe merne menni e rendelkezéssel! Nincs! Mert oda a tanszék, katedra! (!!!)
Nekünk viszont ebben nem parancsol a bérnyelvészet, s a kormány sem! Számomra követendő iránymutató – a teremtett nyelvi valóság.
Csak ami igaz!
—————————————————-
Milyen értelmi kapcsolat van a: DIPLOMA, TEMPLOM, PÁLMA, PALOMA (galamb) közt?
DIPLOMA – Szakképzettséget vagy (cím) adományozást igazoló oklevél. Mérnöki diploma, tanári diploma stb. [Bérnyelvész: nk: latin < görög] A DIPLOMA D.P – P.D gyökből induló szó: DiP – PeD.
A DI ősgyök a cselekvés, DIA, a megelégedettség nyomán, annak DIcsérete, és a DIadal gyökszava is.
A P hangos IP ősgyök emelés, emelkedés, törekvés jelölője az IParkodás, IPeredés, csEPeredés, a székely csIPeszkedés, kAPaszkodás szavakban.
A fordított gyök az ePED szóban nyújt párhuzamot a PADlószintről felemelkedésre, hiszen minden magaslatra, így a magas PADlásra is a lenti PADlóról indul az út. Tanulással taPAD hozzánk a tudás.
A PL hangcsoport – IPLO – a tanuló kÉPLÉkenysége, alakíthatósága, az oktatás gyEPLŐje vezetésének elfogadása, a kemény munka végén jó szerEPLÉs a vizsgákon, mint jelképes csÉPLÉsnél megmutatkozó hozam. Itt a hosszú évek alatt – szorgalmas tanulás nyomán – szerzett ismereteket igazoló okmány, a dIPLOma.
A P.L – L.P alvógyök: PáL – LéP hangjai: a PÁLma magasságába jutáshoz, első LÉPés. A szóalkotó hangok átforgatásából kiolvasható a magasba emelkedés értelme: MA-D-LÉPŐ, a MADár felemelkedik, feltáMADÓ LÉPés.
Az L.M – M.L gyök: LOM – MOL fellazulást jelent. Kiérződik belőle valamiféle magasztosság, összehasonlíva a temPLOM és diPLOMa szavakat.
Az M hangcsoport – OMA – a csEMEteként indulás, magasra EMElkedés, kOMOlyság szavakban.
E szavak akkor alakultak ki, amikor az ógörög nyelv a teremtés nyelvétől csak az eszezéssel különbözött.
A DIPLOMA megszerzésével elérte az ÁLOMPADot, amelyre, mint magaslatra leülhet. Ez az én emelt szintű PADLÓM, ugródeszkám, amelyről pályámon továbblendülök.
DiPLoMa – áLoMPaD – PaDLóM hangváz: D-P-L-M – L-M-P-D – P-D-L-M
E magaslat, még nem csúcs! A magasröptű galamb ősi PALOMA nevét, a PÁLMA magassága, és kiterjedt szárnyszerű ágainak magasztossága ihlette. Nem véletlen van jelen a diPLOMA szóban is: diP(a)LOMA, (di)PÁL(o)MA hiszen a szakmai szárnyalás ennek megszerzésétől veszi kezdetét.
A DIPLOMA, a győztes jelképes PÁLMAága. DIPLOMA a PÁLMÁD.
DiPLoMa – PáLMáD hangváz: D-P-L-M – P-L-M-D.
A DIPLOMA megszerzésének helye, a tudás jelképes TEMPLOMA.
DiPLoMa – TeMPLoM hangváz: D-P-L-M – T-M-P-L-M.
A hősöknek, győzteseknek, sikeres embereknek az ősiségben babért vagy PÁLMAágat adtak DÍJként. DIPLOMÁJA volt a PÁLMADÍJA. Kezdetben talán DÍJPÁLMA volt eredeti neve.
DiPLoMáJa – PáLMaDíJa – DíJPáLMa hangváz: D-P-L-M-J – P-L-M-D-J – D-J-P-L-M.
A DIPLOMA nem végső cél, csak ugródeszka a szakma kezdetén. Akinek csak DIPLOMAszerzés a cél, szakmailag elveszett. Ma divat halmozni a DIPLOMÁkat, akár semmit tudással együtt. Egy építész tervezőmérnök szavai: „Némelyik építészmérnök olyan tudással jön ki az egyetemről, mint egy jó kőműves.” Tisztelet a kivételnek.
Összegzésként: DIcsérő elismerése és megjutalmazása az addigi eredményes munkának. Tehát a jelképes betakarítás, cséPLés után, s további magasztos (templom, pálma, paloma) feladatok elvégzésére alkalmassá nyilvánítja a kitüntetettet. A dip-LOMA megszerezése egy ÁLOM beteljesülése.
A fenti elemzés megértéséhez fontos tudni: az utódnyelvek – új szavak alkotása esetén – csak ősnyelvi szóelemekből gazdálkodhatnak. E szóépítmények tartalma, mondanivalója magyarázó nyelven való elemzésekor a megnevezett akárminek olyan jellemzőire is fény derül, amely az alapszóból nem tetszik ki első ránézésre.
PL – LP értelmi kapcsolat: a diPLoma csak egy köztes céLPont, egyben egy újabb taLPpont a továbbindulásra a szakmai emelkedő kezdetén a csúcs, tető, szakmaiság kaLPagja felé.
———————————————————–
TEMPLOM – Istentisztelet céljára való nagy épület. [bérnyelvész: latin] A TEMPLOM szó a T.M – M.T gyökből indul: TeM – MeT. A továbbiakban t > d hangváltás is kialakul: TEM – DOM – MÓD. A TEMPLOMokat mindig a DOMbra, DOMború magaslatra, emelt szintre építették, ha nem volt domb, összehordtak annyi földet, hogy domb legyen. Hordták, TÖMték, TÖMPÖLték, csak valamelyest magasabban álljon, mint a többi épület, mert így illett. Vagyis a TEMPLOM TÖMésre, TÖMegek számára és mindig valamilyen isTENség (m > n) tiszteletére épült. A TEMplom szó egyik névadója: magaslatra, magas TEMbre, TÖMbre, DOMbra emelt kemény TÖMött alappal bíró DÓM, mint „Isten háza” emberi szempontból (házam – otthonom – odum – dom). Ismert a DÓM kifejezés, amely nem idegen, hanem ősnyelvi szó. A TEMPLOM, a DÓM mindig MÓDosabb, gazdagabb díszítésű, mint a többi körülötte levő épület. Az MP hangcsoport – EMPlO – érzékelteti az IMPOzáns építmény külső, belső pOMPÁját. A belső nagy űrben tOMPÍtóan hat, tOMPÁn visszhangzik a hang az ismeretlen felsőbbségtől félő, annak erejét mélyen tisztelő egyénre, emberre, őt saját kicsiny voltára emlékeztetve. A PL hangcsoport – EmPLO – a nép vezetésére való gyEPLŐként, bűnöket lelEPLEző és szEPLŐ nélküli, Isten szerinti helyes életmódra kÉPLEtet mutató helyként azonosítja. Ehhez jön a tudatra ébresztő, kerEPLŐként hangzó, lelket (emberi belső érzelmi összességet) tÁPLÁló, figyelmeztető szó, s az imádkozásra térdEPLŐ ember. A szóban levő MP páros összevethető a p > b hangváltás nyomán az MB párossal. A TEMPLOMhoz tartozott, tartozik ma a himbálózó harang, a jámbor(!) lelkész. A PL páros, mint alvó P.L – L.P gyök: PaL – LaP (p > f: pal > fal). A TEMPLOM magas FALú (pal) építmény, de ez volt a híd, azaz PALló is az imádat kiteljesítése felé. A PLOM szózáró hangcsoport ősi kifejezéseket rejt. Egyik a békét jelképező PÁLMAág. A másik a gALAMb valószínű ősnyelvi PÁLOM neve. Innen ered a latin nyelvek némelyikében pALOMa – gALAMb szó. Az induló P.L – L.P gyök: PaL – LiP, a PILle, a könnyen SZÁLló, LIPinkázó, vagy a rePÜL leharapott szóvégéből is magyarázható. TeMPLoM – PáLMa – PaLoMa hangváz: T-M-P-L-M – P-L-M – P-L-M. A héber szÁLEM, szALOM = béke is ősnyelvi eredetű (szállás, alom, ahol béke, megnyugvás vár). Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék I. kötet, 98 oldalon írja: „A zsidó nyelvben a szálem szónak, nyugalom, megnyugvás értelme van, ennél fogva az a magyar száll gyökből veszi eredetét, s a szállás szó máig ilyen értelemmel bír nyelvünkben, ahol az utas megszáll, megnyugszik, mint szinte a gazdálkodás végett szükséges szálló hely, tanya, szállás kertnek, szállásnak neveztetik.” Kiem. K.S. Jeruzsálem neve Ábrahám, Melkisédek idejében még csak Szálem, azaz Szállásom, amelynek lakói az ősnyelvet beszélték, mint Ábrahám is. Ám ez az ősnyelv nem az óhéber, mivel az kb. ezer évvel később alakult ki. Abban az időben még az ómagyar ősnyelvet beszélték. Erre annyi bizonyíték áll rendelkezésünkre, ahány név van a Biblia ószövetségi könyveiben, amelyek mind a ma is élő ősnyelven, a magyar nyelven fejthetők meg. A szabadon lebegő, szálló gALAMb látványának képére épülő szó (Noé – a szálló galamb-olajág – béke, megnyugvás). A TEMPLOM Istennel való megbékélés színhelyeként is számon tartott hely volt. Az ott töltött idő (temp azaz tűnő pillanat – tünp – tümp – temp) az isteni türelem (időfüggvény – temperál) elnyerését célozza, és felüdítő hatású(nak kellett, kellene lennie). Az MPL hármas együtt nagy méretet, terjedelmet, szélességet, koMPLikált összességet jelentő szavak meghatározó eleme. Ilyenek: a fizikából ismert aMPLitudó, román aMPLoare, angol aMPLeness, francia aMPLeur, spanyol aMPLitud és mások, mind kiszélesedést, terjedelmet jelentenek. Ezek ősnyelvi elemek, amelyek a jelenlegi magyar nyelvből kimaradtak. A szavak sosem véletlenül alakultak ki. A nyelv szóképzése elsősorban ösztöni, csak másodsorban tudati. Az ősgyök hangja az első hatásra tört az ajkakra ösztönszerűen. Minden szóba belevitte az érzékszerveire ható első benyomást, a látvány, a jelenség összképi hatását. Erre következtek bővítésként a jellemzők, de soha egy hang sem véletlenül került a szóba. A TEMPLOM megnevezés ómagyar ősnyelvi eredetű. MP – PM kapcsolat: a teMPlom díszes, széPMűvű PoMpás épület. PL – LP kapcsolat: a temPLomi tanítások céLPonja a nép, annak lelki táPLálása lenne.