Ősmag(yar)-nyelvi szavak
DIÓ – A diófa termése. [MÉKSz szerint: török] A d hang itt is a gömbölyűség, tovább a gyümölcs jó voltát emeli ki (dijó hangzás), de még azt is, hogy meg kell dolgozni (dia) ahhoz, hogy hozzájuss az ehető belső részhez. A dió, dia több értelmet takar a már említett jó mellett. A di gy hangra váltva gyó, gya. A dióbél alakra hasonlít az agy (agy – gya) képéhez, és rendkívül jó (gyó) hatással van az agyműködésre. Érdekes párhuzam. Valaki eleve tudta, hogy mit, miért teremt, és milyen alakban, milyen névvel tár az ember elé annak hasznára! És ez biztosan nem Darwin volt! Hol itt a török elem a szóban?