Magyar szavak elhazudott eredete
DIÁK – (Közép)iskolai tanuló. Deák. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv < görög] A DIÁK GYAKorlót jelent: GYIAKorló. Tehát, mielőtt az ógörög nyelv átvette, már létezett az ősmag(yar)-nyelvben. Az csak átvette a magyar GYAK/orló/ból a DIÁK alakot. Oly valaki, aki végez egy munkát, vagy készül (tanul) egy munka elvégzésére. Benne van a csizmaDIA szóban is, csizmaGYÁrtó, csizmaDIÁrtó). A DIAKónus egyházi szolgálatot teljesítő, vagyis GYAKorló, GYIAKorló, DIAKorló. Az alkotói, szaporítói akarat (fIAl) megjelenítése mellett, az IA önhangzó páros az ifjúi éberség, frissesség, élénkség valamint a gyorsaság leírója is: fIAtal, vIAdal, dIAdal, rIAd, rIAn stb. A tudni akarás: mI Az, kI Az? Az IE is hasonló értelmű: sIET, IEd (IjEd) A DIÁK szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű. DIALÓG – Párbeszéd. Párbeszédes értekezés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < örmény] Ez szintén ógörög volna, a szótári ör. rövidítés lehet elírás, de ez oly mindegy. Az ősmag(yar)-nyelvben a LOG, LÓG nyelvet jelentett, azon egyszerű oknál fogva, mivel a szájban igen könnyedén ide-oda LÓG, HIMBÁlózik (himbáLÓGzik), azaz LIMBÁl. Ezek a szavak – LOG, LIMBA – ma több nyelven NYELV jelentésűek. Az ógörög nyelv által átvett GYA, GYIA – DIA egyes szókapcsolatokban az ÁT magyar igekötőnek felel meg. Vagyis a szó mindkét része magyar eredetű. Nyersfordítása: ÁTNYELVELÉS. Egymás közti szóLOGatás, szóÁTadás. Az IA önhangzó-páros itt is az élénk oda-vissza (szó)váltást jelenti, mint a vIAdal esetében.