DÉVAJ – Incselkedően pajkos, pajzán. Nagyon vidám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A DÉVAJ szó a D.V – V.D gyök bővítménye: DéV – ViD. Ez a D és V hangok kedves kifejezéseinek egyike. Ilyenek még a ViDám, keDVes, ViDít, VigaD, VirraD, de a DíVa, DiVat is. Az igazi férfi kötelessége az ő DÉVaj, VIDám kis nőjének VÉDelme. A V hangcsoport – ÉVA – a dÉVAjság, mint az ÉVEk, az élet egy szakaszának, ÍVÉnek jellemzője, amely mulandó. A dÉVAj, dÍVA, dIVAt szavakban nőiséggel kapcsolatos értelmet hordoz. Igazi társként a nő a férfi jAVÁra van, csak vele van jÖVŐje. Hosszú ÉVEk alatt új ÍVEket, azaz sarjakat, ifjakat nemzenek, és indítanak el az életre. A szózáró V.J – J.V gyök: VaJ – JaV, a férfi JAVára van a nő jó értelemben vett déVAJsága. A DéVaJ – JaVaD hangváz: D-V-J – J-V-D. A kifinomult nőiség olyan finom, akár a VAJ, amely a tej legJAVa. A DÉVAJ szóban utal az örök nő – ÉVA – Játékosságára, a sok érzelmi-testi JÓra, amelyet a férfi átélhet vele egy életen át. Ám azt is tudni kell, hogy az örök ÉVA vidám DÉVAJsága az ÉVEk múlásÁVAl AVUl. Egy példamondat: Éva, a vidám dévaj dívám, vadító divatját (divat) avatja javamra. A DéVaJ – DíVa – VaDíTó – DiVaT hangváz: D-V-J – D-V – V-D-T – D-V-T. Mindannyi ÉVÁról szól. Ezekkel a hangokkal is kimutatható a Rubik kocka jelenség, a nyelvszerkezet játszhatósága a hangok átrendezésével, amely csak az eredeti – tudatosan alkotott, teremtett – nyelv sajátja. Minden ízében magyar szó.