Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
DESZKA – Fatörzsből fűrészelt lapos faipari termék. [MÉKSz: szláv < …görög] A DESZKA SZK párosa néhány kifejezésben mozgásra utaló, például: áSZKol, csimpaSZKodik, csúSZKál, ereSZKedik, eSZKöz, féSZKelődik, iszkol, kapaszkodik, mászkál, nyüszköl, poroszkál, reszket, tuszkol, vaszkol stb. Az SZ hang, az SZK páros mindannyinál értelmezési kulcs. Az SZ súrlódási hang, a K behatoló ék. A csesz, csisz gyökök – és főleg az sz hang – a felületi simításra utal. A DE ellentétes kötőszó, bevág a vélemények közé. A DESZ gyök, főleg a DESZK, szétválasztás, nyitás. A tőkét elDESZKelték. Románul nyit, kinyit, szétnyit valamit: deschide, azaz deszkide, olaszul discinte. A tőke szétvágásánál szétnyitás történik, több lapra. DESZKA románul: scândură (sc – szk). A DESZKA eredeti ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, és a DESZKelés, azaz nyitás innen jutott az utódnyelvekbe. Az esz a rekESZ esetében is SZÉtválaszt, fordítottja SZE, a SZEL gyökszava. A dia d hangja tevékenységre utaló, a dikics a csizmadia szelőkése, mellyel a széleken, szegélyeken egyengeti a bőrt, szépítve a munkát. Egy dolog bizonyos, hogy a szó eredetéhez semmi közük, sem a szlávoknak, sem a görögöknek. A DESZKEl oly állítmány, mely az idők folyamán kisodródott a magyar nyelvből, és akár vissza is lehetne hozni. Egy dolgot még megtudunk a román scândură szóból. Azt, hogy a DESZKAvágás műveletét az ősmag(yar)-nyelvben DESZKENDELésnek, vagy rövidebben SZKENDELésnek nevezték, mivel az nd páros is benne van a román szóban, és ez az átvétel idején fagyott be ilyen alakra. És azt is megtudjuk, hogy az alföldi DESZK nevű helység, melyet a magyarországi szerb művelődési élet egyik fellegvárának mondanak, nem szerb eredetű szó. Magyarból átvett!