DERMATOLÓGIA – Bőrgyógyászat

Idegenbe szakadt ősmag(yar)-nyelvi szavaink
DERMATOLÓGIA – Bőrgyógyászat. [MÉKSz szerint: nk: görög elemek] A BŐRnek az ősmag(yar)-nyelvben több megnevezése volt: LEPEL, DERME, HÜD, BŐR. Ezek a jellemzőkből valók. A BŐR BUROK, LEPELszerűen védi a testet, s a HIDeghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HÜD, LEPEL szóalakot. A lePEL leharapott végét a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello, portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a HIDeggel és a vízzel (hud, ud) kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – HUD, norvég – HUDEN, angol– HIDE, DERM, holland – HUID stb. Figyeljük meg az rm páros szerepét. A DERME szereti a cirógatást, azaz, ha cirmolják, mint a cirmost. Szereti nagy melegben a HŰS peRMetet, a finom szőRMe érintését, és szőRMentén simogatást. Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy HIDegben DERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, s nem szereti, ha kaRMolják. A BŐR, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos, mivel az RM pároson kívül, bontva a DR is (DeRme) kapcsolatba hozható a BőRrel, sőt a BR is.