DERMA – Bőr. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A DERMA szó a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A BŐRnek az ősi nyelven, az ősmag(yar)-nyelven több megnevezése volt. Ilyenek: LEPEL, PILI, DERME, DORMA, HÜD, HIDE, BŐR. Ezek a testet BORító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán. A BŐR olyan felületi burok, PILE, amely LEPELszerűen borítja, védi a testet, és hidegben: brrr, diDEReg. A HIDE, HÜD érintkezik a hideggel, hüddel (hid, üd = víz). A HIDE szó DE ősgyöke az ellentmondó DE, a bőr – HIDE, ellenáll a hiDEgnek. A DÉR okozta hideghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME, a szómegfordítás szabálya szerint lehet MERED. A hideg hatására a DERME szőre feláll, MER-ED. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HIDE, HÜD, LEPEL, PILE szóalakot. A lePEL, PILE szóalakot a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb. Külön elemezendők a kötött mássalhangzó-párosok, az egyes mássalhangzókat körülölelő hangcsoportok. Az RM hangcsoport – ERME –, amely a dERME szó értelemadója, tartalmaz néhány, bőrrel kapcsolatos jellemzőt. A dERME örökletes tulajdonságok hordozója, tehát szÁRMAzást, egyéni jelleget meghatározó (pl.: ujjlenyomat). Az arcbőrre, dERMÉre kivetítődik a belső éRzelMi összesség, így a durcásság (dérdur) is, amelyet régiesen dURMOnyának is mondtak (Ballagi M.). Az arcHÜDre a DÜH is. A dERME szereti nagy melegben a hűs hARMAtos pERMEtet. A HÜD, dERME szereti HIDegben a tERMÁlvíz melegét. Élvezi a finom szŐRME érintését, és szŐRMEntén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősmag-nyelvi eredetű). Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy hidegben dERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, s nem szereti, ha cIRMOs (piszkos), s ha kARMOlják. A ma divatos alakfORMÁlásnál odafigyelést érdemel, annak a dERMÉvel való hARMÓniája. Vigyázni kell, ne alakuljanak ki ORMÓs elváltozások (narancsbőr), és maradjon a dERME szép, tERMÉszetes, nORMÁlis, mint egy kisgyERMEké. Az RM páros alvó R.M – M.R gyökként: ReM – MeR is jellemzőt rejt: hidegben a bőr, a DERME REMeg, MERed. A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos tényező. Az egészséges, szép bőr, azaz DERME, jó MEDERben (der-me – me-der) tartja a testet. Ugyanakkor ezek a felsorolt – csak magyarul értelemadó, értelmezhető – hangcsoportok az ősmag(yar)-nyelvi eredetet is igazolják. A DeRMe – MeReD – MeDeR hangváz: D-R-M – M-R-D – M-D-R. A BŐR utódnyelvi neveinek értelmét, vele kapcsolatos jelenségeket, foglalkozást csak a magyarázó nyelven lehet kibontva átfogóan elemezni, értelmezni!