DERMA, DERMATOLÓGIA – Bőrgyógyászat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A DERMAtológia a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A bőrnek az ősmag(yar)-nyelvben több megnevezése volt. Ilyenek: LEPEL, DERME, HÜD, HID, BŐR. Ezek a testet borító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán.
A BŐR oly BURok, amely LEPELszerűen BORítja, védi a testet, és hidegben: brrr, diDEReg. A DÉR okozta HIDEghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME a szómegfordítás szabálya szerint lehet ME-RED. A hideg hatására a DERME szőre feláll, MER-ED. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HÜD, LEPEL szóalakot. A lePEL leharapott végét a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel (hud, ud, hide – hi-de, a de ellenáll) kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb. Figyeljük meg az RM páros szerepét. A DERME szereti, ha cirógatják, finoman cirmolják. Szereti nagy melegben a hűs permetet, a finom szőrme érintését, és szőrmentén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű). Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy hidegben DERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, s nem szereti, ha karmolják. A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos tényező. Az RM páros egyben vagy R.M – M.R gyökként is útmutató: hidegben REMeg, MERed. A naDRág a BŐRnek HIDeg elleni védelmét szolgálja, és DERékon övezett. Ugyanakkor ezek a párosok az ősmag(yar)-nyelvi eredetet is igazolják. A dermaTOLÓGia a bőrrel való DOLOG, a GIA, DIA cselekvést jelent.
DESZKA – Fatörzsből fűrészelt lapos faipari termék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < …görög] A DESZKA a D.SZ – SZ.D gyökből induló szó: DeSZ – SZeD. A DESZKA SZK párosa néhány kifejezésben mozgásra utaló, például: ászkol, csimpaszkodik, csúszkál, ereszkedik, eszköz, fészkelődik, iszkol, kapaszkodik, mászkál, nyüszköl, poroszkál, reszket, tuszkol, vaszkol stb. Az SZ hang, az SZK páros mindannyinál értelmezési kulcs. Az SZ súrlódási hang, a K behatoló ÉK. A csesz, csisz gyökök –, amelyeknél az SZ hanghatás, de kiterjedés is – a felületi simításra utal. A DE ellentétes kötőszó, bevág a vélemények közé. A DESZ gyök, főleg a DESZK, szétválasztás, nyitás. A tőkét elDESZKElték, szétSZEDték. A román nyelvben a nyit, kinyit, szétnyit valamit: DESCHide, azaz DESZKide, olaszul DISCinte. Ezek ősmag(yar)-nyelvi örökségeik. A tőke szétvágásánál szétnyitás történik, több lapra. DESZKA románul: SCândură (sc – SZK). A DESZKA eredeti ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, és a DESZKElés, azaz nyitás innen jutott az utódnyelvekbe. Az ESZ a rekESZ esetében is SZÉtválaszt, fordítottja SZE, a SZEL gyökszava. A terpESZ, arASZ is nyitás. A DIA D hangja tevékenységre utaló, a DIkics a csizmaDIa SZElőkése, amellyel a SZÉleken, SZEgélyeken egyengeti a bőrt, SZÉpítve a munkát. A CzF Szótár szerint: „Erdélyben így is ejtik: doszka, valamint szlávul is: deszka v. doszka. A szláv nyelvben tesz v teszati am. gyalulni, faragni, mihez hasonló a magyar taszít, toszít, gyeszetel, és doszol, tuszkol, mennyiben a gyalulás taszítással, toszigálással, doszolással jár, miszerint nyelvünkből elemezve am. dosz-ka azaz, gyalulás, illetőleg fürészelés által hasított, doszolt, gyeszetelt fa hasáb.” Egy dolog bizonyos, hogy a szó eredetéhez semmi közük, sem a szlávoknak, sem a görögöknek. A DESZKEl oly állítmány, amely az idők folyamán kisodródott a magyar nyelvből, és akár vissza is lehetne hozni. Egy dolgot még megtudunk a román SCÂNDură szóból. Azt, hogy a DESZKAvágás műveletét az ősmag(yar)-nyelvben DESZKENDElésnek, vagy rövidebben SZKENDelésnek nevezték, mivel az ND páros is benne van a román szóban, és ez az átvétel idején fagyott be ilyen alakra. Azt is megtudjuk, hogy az alföldi DESZK nevű helység, amelyet a magyarországi szerb művelődési élet egyik fellegvárának mondanak, nem szerb eredetű szó. Magyar minden eleme!