DELIKVENS – Tettes. Bűnös. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A DELIKVENS szó a DE ellenvetéssel kezdődik. A delIKVEns szó tengelyében a KV kötött mássalhangzó-páros körül értelemadó hangnyaláb alakult ki: IKVE. Ez minden esetben bizonyos teVéKenységet vagy abból következő eredményt, állapotot leíró a: cselEKVŐ, dicsEKVŐ, csUKVA, gyanAKVÓ, igyEKVŐ, lAKVA, lEKVÁr, menEKVŐ, növEKVŐ és más szavakban. Mellékesen: itt arra is fény derül, hogy a lekvár szó cselekvésből eredő állapot eredménye, és semmiképp nem görög eredetű. A DELIKVENS szónak van egy teljes változata: deLINKvens, amely az egyén jellemzőjét leíró. A LINK, LINKÓ a CzF Szótár szerint: „Egy az ingoványt, söppedékes, gödrös, nedves helyet jelentő linka szóval, amaz t. i. eredeti, emez pedig módosított részesülő linog igétől, melynek gyöke li am. le, azaz alá, minthogy a linkóban alapfogalom az alászállás, alásöppedés; vagy pedig az l hang előtételével inog igétől.” A LINK ember megbízhatatlan, INGAtag jelleme kiLENGésekre ad ösztönzést, amely bűnözésig süllyedhet. A szóvégi VENS a magyar VÁNY leminősítő értelemadó gyökszó, amely a hitVÁNY, soVÁNY, VÁNYadt szavakban is ezt képviseli. Tehát a DELIKVENS, DELINKVENS ősmag(yar)-nyelvi szóelemekből épül, amelyek csak magyarul értelmezhetőek.
EGY [eggy] – Tőszámnév. Annyi, amennyit a természetes számsor első egész száma jelöl. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? – így] Az EGY a legfontosabb szám a számsorban, a számok rendszerében. Az EGY az alap. Minden más, sőt az egész MINDENség az egész világegyetem az EGY alapján nyugszik. Az EGY megértése az E, É hangok jelentésének ismeretében lehetséges. Az E, É nemcsak hangok, hanem mély értelmű fogalmakat kifejező tényezők. A fizikai világegyetemnek, a bolygók összességének van EGY középpontja, amely G-vel jelölhető. Ez a vonzás középpontja, amely összetartja a világegyetemet, hogy minden rendben működjön. És ott rendben is megy minden, „A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén” M. I. Az E hang – hasonlóan a fizikai G középponthoz – a világErkölcsi tEngEly középső fordulópontja. Az É az a magasság, ahol fellelhető. Az Erkölcsi, Érzelmi világösszesség tengelye az E. A világ EGY-en, de benne még pontosabban: egy E-n áll! Fontos, hogy az Egyben E legyen, mert akkor egyEs. Vagyis: egy E-n-es, Egy En létes, EgyEnlEtEs, azaz egy E-n, az Egyben levő, mindEnható, mind E-n ható, első okon álló, (Igaz Égi E-n) nyugvó! Erre az alapra kell építeni, erről kell elindulni a megfelelő irányba. Ez a mag, a szEm. A GY szerepe összetett. A GY kulcshang, az eGY, aGY, naGYság fogalmi hátterében. A GY a cselekvés, alkotás kifejező hangja: gya, dja, dia, és mind az EGY, mind az AGY esetében elsősorban a cselekvés, alkotás, teremtés, és az ezek mögötti megfoghatatlan naGYság fogalmát képviseli. A néGY a munka száma. A földi értelEm, az Emberi lét, EGY férfival kezdődött. Az ő szempontjából ő volt az első: EGY ÉN, azaz EGYÉN. ÁDÁM neve EGYÉN. Ő volt a földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első GYártó, ÉN – EGYÉN. ÉN – ÉrtelmeN nyugvó, alapuló. Az ÉN a létezés, a VAN fogalmi körébe tartozó. Ragozhatnánk így is: ÉN vAN, TE léTEzel, Ő élŐ. Ha átváltunk A, Á hangra, és a GY rokonhangzójára, a D-re, ED – AD, valamint ÉN – magAM, aki szÁMít: ÁDÁM. ÁD – alkot és juttat. ÁM – szÁMossá tesz, sokasít, többszöröz. Ugyanakkor SZÁMba vehető, egy szEM EMberként, mivel szÁMít – EGY SZEMély ÉN, EGYÉN. Tehát az EGY, az emberi SZÁMosodás kiindulópontja, alapja.
ESZTERHÉJ* – Nádból vagy szalmából készült háztető. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Ez szómegfordítás eredménye: mint vízleerESZTŐ, erESZT – ESZTer. A tető, mint vízleERESZTő burok, ESZTERHÉJ, mondják még ERESZHÉJnak is. Az ESZ itt mindenképp a térben kiterjedés leíró gyökszava. A HÉJ a HAJlék HÉJa, fedele. Itt a H hang takaró értelme érvényesül: Hó, Hón stb. Alatta van a HÍJú, mely nagy üres HELY, tehát mivel üres, így HÍJa van. Az eszTERhéj TÉRség is: eszTER – TEResz – TERasz. Tehát a TERASZ sem idegen szó! A háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Egy érdekes adalék az ESZTERHÉJ névvel kapcsolatban. Miért volt ISZTER* a neve a ma DUNA nevű folyónak, és miért nem az ma is? Beszámolók írnak arról, hogy a Kárpát medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt melybe belefolytak a nyugatról érkező kisebb folyók. A pátol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat. Amikor a Vaskapunál átszakadt a hegylánc, a víz utat vágott magának a hegylánctól délre eső alföldön a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel – a ma Fekete tenger által borított – korábban emberek által lakott mély terület, s a víz szintje oly magas lett, hogy idővel átmosta a Földközi tenger felé az ottani mélyebb részt, összekötvén a két tengert. A Kárpát medencébe a továbbiakban is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű lévén – korábban DUNA névvel már létezett. Ez volt a neve a Kárpát tengeri torkolatáig. A DUNA vize továbbra is folyt a medencébe, átszelte az addigi tengerfenék síkságát, idővel medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZtőként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a térségből. Ezt a természetes ERESZcsatornát nevezték el az itt letelepedő magyar nyelvűek ESZTER, ISZTER névvel, akár mint a vízleERESZtő ESZTERhéjt. ESZTERGOM nevű település létrejöttekor még ISZTER, ESZTER volt a folyó neve. Megtörténhet, hogy ugyanazon időben élt mindkét megnevezés. A DUNA felső szakasza irányából leköltözők hozták a DUNA nevet, nekik az volt természetes. A későbbiekben az ISZTER név elavult, mivel szerepe megszűnt, a víz lefolyt, és a DUNA név vált használttá a folyó egész hosszában. A DUNA név összegyűlt bő vizet jelent.
*Erről volt itt már szó a Dunával kapcsolatban, de az ismétlés a tudás anyja.