DELFIN – A cetekhez tartozó, nagy testű, hal alakú tengeri emlős. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög] Görögök, latinok még nem léteztek, amikor az ősmag(yar)-nyelvet beszélők élvezettel nézték a DELFINek FINom mozdulatokkal tűzdelt játékos úszkálását a tengerekben.
A DEL gyök a szép alakra utalhat, fordítottja a LED röpködésre (légy, ledér), de ha más adat nem is volna, az LF páros az ősmag(yar)-nyelvhez köti a szót. És a játékosan csalfa, csalafinta emlősök nevében levő IN (fin) gyök jelenléte is, amely a szívig is elható – érzéshez, érzelemhez kötődő kellemi ősgyök: INger, fINom, csINtalan fogalmi körben értelmet meghatározó. A DEL gyök – az l > r hangváltási lehetőséget figyelembe véve – lehet DER is, amely a bőr ősi neve, a DERma gyökszava. A DELfin bőre nagyon FINom felületű, nem olyan, mint a doROZMÁs ROZMÁRé.. Ez is egy névadó jellemzője a DELFINnek.
DÉR – A fagypont alá lehűlt talajra, tárgyakra apró jégkristályokban lecsapódó párából keletkezett csapadék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A DÉR feHÉR. „DERes már a határ, szürkül a vén betyár.” A tünDÉR is feHÉR, eltűnik, épp mint az elolvadó DÉR. A DÉR szó ugyanakkor az ősmag(yar)-nyelvben a BŐRt jelentő DERMA gyökszava. a DÉR, a hideg hat a DERmára, mert DERmed tőle. Bizony, nem tagadható az összefüggés!
DERÉK – A törzsnek a mellkas és az alsótest közötti része. Megbecsülésre méltó, jóravaló, becsületes, derék ember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szláv] Összetett szó: DER-ÉK. A DELi (dél), DER egyenest, mint jobb irányt jelent (az utódnyelvek még használják ebben az értelemben), ugyanakkor a TERmettel kapcsolatos: szép TERmetű, jó bőrben, DERmában. A DERÉK a test közepe, a DER gyök (l > r) DELi értelmű is. A DER-ÉK ember szép suDÁR egyenes TERmetű és ÉKes, azaz mutatós. Ez az egyenesség (der) jellemben is értÉK. Sőt!
DERMAtológia – Bőrgyógyászat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A bőrnek az ősmag(yar)-nyelvben több megnevezése volt. Ilyenek: LEPEL, DERME, HÜD, HIDE, BŐR. Ezek a testet borító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán. A BŐR oly BURok, amely LEPELszerűen BORítja és védi a testet, s a DÉR okozta HIDEghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME a szómegfordítás szabálya szerint lehet ME-RED. A hideg hatására a DERME szőre feláll, MERED. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HÜD, LEPEL szóalakot. A lePEL leharapott végét a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel (hud, ud, hide – hi-de, a de ellenáll) kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, DERM, holland – huid stb. Figyeljük meg az RM páros szerepét. A DERME szereti, ha cirógatják, cirmolják, mint a cirmost. Szereti nagy melegben a hűs permetet, a finom szőrme érintését, és szőrmentén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű). Nem szereti a hirtelen hideghatást, ha a nagy hidegben DERMEdni, diDERegni, ciDRizni, REMEgni kényszerül, s nem szereti, ha karmolják. A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos tényező. Az RM pároson kívül, egyben vagy eltávolítva a DR is (derme) útmutató. A naDRág a bőr hideg elleni védelmét szolgálja, és DERékon övezett. De kapcsolatba hozható a bőrrel a br is (borít, burok), és hidegben: brrr, diDEReg. Ugyanakkor ezek a párosok az ősmag(yar)-nyelvi eredetet is igazolják.
DESZKA – Fatörzsből fűrészelt lapos faipari termék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < …görög] A DESZKA SZK párosa néhány kifejezésben mozgásra utaló, például: ászkol, csimpaszkodik, csúszkál, ereszkedik, eszköz, fészkelődik, iszkol, kapaszkodik, mászkál, nyüszköl, poroszkál, reszket, tuszkol, vaszkol stb. Az SZ hang, az SZK páros mindannyinál értelmezési kulcs. Az SZ súrlódási hang, a K behatoló ÉK. A CSESZ, CSISZ gyökök –, melyeknél az SZ hanghatás, de kiterjedés is – a felületi simításra utal. A DE ellentétes kötőszó, bevág a vélemények közé. A DESZ gyök, főleg a DESZK, szétválasztás, nyitás. A tőkét elDESZKElték. A román nyelvben a nyit, kinyit, szétnyit valamit: DESCHide, azaz DESZKide, olaszul DISCinte. Ezek ősmag(yar)-nyelvi örökségeik. A tőke szétvágásánál szétnyitás történik, több lapra. DESZKA románul: SCândură (sc – SZK). A DESZKA eredeti ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, és a DESZKElés, azaz nyitás innen jutott az utódnyelvekbe. Az ESZ a rekESZ esetében is SZÉtválaszt, fordítottja SZE, a SZEL gyökszava. A terpESZ, arASZ is nyitás. A DIA D hangja tevékenységre utaló, a Dikics a csizmadia SZElőkése, mellyel a SZÉleken, SZEgélyeken egyengeti a bőrt, SZÉpítve a munkát. A CzF Szótár szerint: „Erdélyben így is ejtik: doszka, valamint szlávul is: deszka v. doszka. A szláv nyelvben tesz v teszati am. gyalulni, faragni, mihez hasonló a magyar taszít, toszít, gyeszetel, és doszol, tuszkol, mennyiben a gyalulás taszítással, toszigálással, doszolással jár, miszerint nyelvünkből elemezve am. dosz-ka azaz, gyalulás, illetőleg fürészelés által hasított, doszolt, gyeszetelt fa hasáb.” Egy dolog bizonyos, hogy a szó eredetéhez semmi közük, sem a szlávoknak, sem a görögöknek. A DESZKEl oly állítmány, amely az idők folyamán kisodródott a magyar nyelvből, és akár vissza is lehetne hozni. Egy dolgot még megtudunk a román SCÂNDură szóból. Azt, hogy a DESZKAvágás műveletét az ősmag(yar)-nyelvben DESZKENDElésnek, vagy rövidebben SZKENDelésnek nevezték, mivel az ND páros is benne van a román szóban, és ez az átvétel idején fagyott be ilyen alakra. És azt is megtudjuk, hogy az alföldi DESZK nevű helység, melyet a magyarországi szerb művelődési élet egyik fellegvárának mondanak, nem szerb eredetű szó. Magyar minden eleme! DÉVAJ – Incselkedően pajkos, pajzán. Nagyon vidám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Ez a D és V hangok kedves kifejezéseinek egyike. Ilyenek még a ViDám, keDVes, ViDít, VigaD, VirraD, de a DíVa, DiVat is. Az ÉV egy szakasz, ÍV, amely elmúlik. A dÉVAj a nőre utal (Éva), a j a játékosságra, a jóra. Minden ízében magyar szó. Ezekkel a hangokkal is kimutatható a Rubik kocka jelenség, a nyelvszerkezet játszhatósága a hangok átrendezésével. Itt egy érdekes mondat: Éva, a vidám dévaj dívám, vadító divatját avatja javadra.