DEÁK, DIÁK

DEÁK – Diák, tanuló. Tanult ember, íródeák. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv < görög] A szó a DE – ED ősgyökből ered. Mit tesz a DEÁK? Ellentmond a tuDAtlanságnak (de), nyitott az ÉKes dolgok befogadására. A DEÁK: tanult, írni-olvasni tudó ember. A D hang,  DE ősgyök, tuDásra, és ez okon kEDveltségre, az ÁK ÉKességre, az EÁ kötött magánhangzó-páros fejlődésben levő minőségre mutat: lEÁny, a régies csEÁl. Az E az EgyEnsúly hangja, az Á az Ámulat, tudÁs nyitottsÁg. A csEÁl (csenál), azaz alkot régies kifejezés ily jelentése az utódnyelvekből visszahozott szavakból is megérthető, de a jelenség azokon a nyelveken nem magyarázható. Ilyenek: krEÁl, vagy a gyógyírt jelentő lEAc (leák), a kisajtolt gyümölcslé zEAma (zeámá) nevében is. A DEÁK, DIÁK fordítva KÁDE, KÁDI, és ez a muszlim népeknél törvénytudó, bíró. A déli szláv nyelvek csak átvevők lehetnek, mivel nyelvükben nem magyarázható.    

DIÁK – (Közép)iskolai tanuló. Deák. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv < görög] A DIÁK a folyamatos cselekvést jelentő DI – ID ősgyökből indul. A DI – ID = folyamat, és azt jelenti, hogy az ismeretek befogadása folyamatos. A DIÁK GYAKorlót is jelent: DIAKorló. Az ógörög nyelv továbbvitte, s a magyar GYAKorlóból van a DIAC szavuk. Tehát, mielőtt az ógörög nyelv kialakult, a szó már létezett az ősmag(yar)-nyelvben. A DIÁK oly valaki, aki végez egy munkát, vagy készül (betanul) egy munka elvégzésére. Benne van a csizmaDIA szóban is, csizmaGYÁrtó, csizmaDIÁrtó. A DIAKónus egyházi szolgálatot teljesítő, vagyis GYAKorló, DIAKorló. A DIÁK fordítva KÁDI, aki a mohamedán népeknél törvénytudó, bíró. Az alkotói, szaporítói akarat (fial) megjelenítése mellett, az IA kötött magánhangzó-páros az ifjúi éberség, frissesség, élénkség, gyorsaság leírója is: fIAtal, vIAdal, dIAdal, rIAd, rIAn stb. A tudni akarás, kiismerés kérdése: mI Az, kI Az? A DIÁK szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű, és csak a mai magyarázó nyelven világíthatók meg alkotó elemei.