Há embörök, én ijent még nem értem, mind ami mosvan. Há izé, há úgy nez ki, hogy odabé a regátba minden vezetőembör meghülyült. Hejába írja a zEgésségügyi világmiféle, hogy nem ké szorittani a zembörököt, ezök akkor es, még csak azétt es.
Kiállnak avval a ronggyal a pofájikon, úgy neznek ki mind egy maszkura. Én régebb aszhittem, hogy a pólitikusok komoj embörök. Az a francot, cirkuszt jáccodik a zösszes. Le vannak sajnálva. Azt kévánnám, hogy úgy odanőjjön, ragaggyon a pofájikra, hogy soha a büdös életbe ne tuggyák többet levenni.
Me hejába mongyák a zorvosok, a hüjje pólitikusnak, hogy aki nem beteg, ne hasznájja a maszkot, ezök akkor es.
A népet úgy bészaratták, hogy hasonfele, má nem es tud élni másképp, csak ha a pofáján ott a pelenka. Álmába es azt lássa.
Ha fosásjárvány lenne, akko köteleznék a pelenkát. De há annem láccik, kéne tapogatni a zembörök seggit. Tojóznának, mind nannyám ahajt reggel a tyúkokot.
De a maszk láccik, s úgy-e evvel lehet szorittani a népet, ami a legfontosabb! Há má a mocskos kurva keresztannyikot szorongatnák meg ahajt, há mija!
Bé vannak szervözve civilruhás szarok, hogy figyejjék a népet, s akin nincs maszk, azt büntessék. Há ké a pénz, me üres a kincstár.
S nem finomkodnak csak úgy, há egy havi fizetésnyit visznek, ezöröccáz lejt! A kurva mocskos pofájikot!
Ez a zország amijóta van, amire csak én emlékszöm, feszt a pénzbüntetésökből élt. Most es azé van ez a nagy szigorittás. Kikütték ezököt a senkiköt, hogy büntessék a népet.
Ezöknek a hüjjéknek, akik most vezetnek, még annyi eszik sincs, mind Cseszeszkunak vót. Még hüjjébbek, mind ő. Pedég ő nevelte a zösszest, mindenhova a szekus, milicista, párteftásak köjkeji, porontyaji vannak bédugdosva ahajré állami vezető állásba.
Szarházi, ganyé a zösszes, értik-é. De osztán nem es akármijen, még a szarok annyánál, annál a vén fosnál es hitványabbak!
A zeggyik húsbótba es bément három ijen kutyakergető. Két román s egy magyar. Magyar létire nem szégyölte a taknyádi nyavajás béállni a zijenök közi.
Rejatámattak a lejányokra, hogy mé nincs maszk. A zeggyik osztán visszaszólt:
– Beszéjjön magyarul, ha hezzám szól!
Erre felháborodott a romány, de a fehérnép úccse szólt rományul. A magyar – a közülik való szégyöntelen – osztán fordíttotta.
Beléköttek, hogy mé esznek? Nem ijettek meg a lejányok.
– Me éhösök vagyunk, azé!
– De itt nem szabad enni!
– Akkor hol együnk? Zárjuk bé a bótot, s mennyünk ki enni?
Na oszán elmentek a szarok, utána még visszajöttek, s monták, hogy csak figyelmeztetés vót, de a követközőné má büntetnek es, ezöröccáz!
Szóval ennek a cirkusznak nincs vége, me fogadni mernék, hogy má azt es kiszámittották odabé a kormánynál, hogy egy hónap alatt mennyi ké béjöjjön a kasszába ahajt. Me há ki ké jöjjön a pénzbéhajtók fizetése es, s még ké egy csomó maraggyon es.
Miháj bá a szomszéd ott tátotta a száját a bót előtt valamijé, s csak úgy elköhentötte vala magát. Há nem odalép egy ijen megbízott leskölődő, s rejaszólt a zöregre:
– Maga köhögött az elébb?
A zöreg má hallotta vót, hogy aki köhög, azt béviszik izére … na hogy es mongyák.. tesztre. Erre visszaszól:
– Én biztoson nem.
– Ne tagadja!
– Nem köhögtem, csak fingottam.
– Nem igaz!
– Pedég igaz, csak maga eltévesztötte a hangot.
– Nekem ne magyarázzon! Meg tudom különböztetni a hangokat!
Szóval leve egy ügyes röhögtető cirkusz fingügybe. Süllögtek a zembörök ott körbe, mind a kásásfazék fővés közbe.
A zöreg a végin még hezzatette:
– Há tegye sze oda a fülit, s hallgassa meg, me most eppe kell fingjak. Csíkszemmártoni tarkafuszujkát ettem fenyédi hagymával. Hallgassa csak meg a finghangot – monta a zöreg somoján.
A körülötte levők keztek kacagni, s erre a másik ejsze megszégyölte magát, s elment onné, így a zöreg megúszta a tesztöt.
Szóval ijen hüje világ leve Cseszeszku után harminc esztendővel. Még mongya valaki, hogy a demokrácija hozza el a jó világot.
A sújj a mocskos kurva pofáját a zösszesnek!