DATÁL – Keltez. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Kerülendő, béna szó, úgy lóg a magyar nyelvű szövegben, akár egy faláb, bár eredete magyar, mivel ez leharapott szóvég. Régi keltezéseknél: aDATA e napon… ADva van, aDATOtt egy időpont, amelytől a kezdet számítható. A T hangcsoport – ATÁ – a pillanATOt, időpontot rögzÍTI, amelyben az esETEt észlelték. Ettől kelt. dATÁl = keltez, aDATOl, vagyis időpontokat bejelöl. Magyar és nem latin. Ez utóbbi csak átvevő. Ettől még kerülendő, mivel ez csak a „tudományos” megfelelni akarás botor jelensége. Mikor magyar szövegben látom, kiráz a hideg.
DÁTUM – Iraton keltezés. A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: [latin] E napon aDATA, vagy aDATOtt e napon. Mind a D, mind a T hang keleTkezési iDőponTot vagy a TeTT iDejét, annak iDőzíTeTTségét, üTemét jelölő hang. Magyar eredetű szó, mivel csak magyarul magyarázható meg átfogóan, teljesen, mivel ez a nyelvi titkok egyedüli magyarázó nyelve! A latin csak átvevő nyelvként jöhet számításba mindig, hiszen jóval fiatalabb, hanghiányos utódnyelv! A sors fintora, hogy ezt a béna nyelvet erőltetik a tudomány nyelveként.