DÁRDA – Hosszú nyelű, fémhegyű hajító vagy szúrófegyver. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó… frank] A DÁRDA szó is D.R – R.D gyök bővítmény: DaR – RaD. A DÁRDA gyilkoló fegyver. Ha csak a történelmi korokat nézzük, az ógörögök jóval előbb léptek a történelem színpadára, mint a frankok, és a metszetek tanúsága szerint a DÁRDÁk részét képezték fegyverkészletüknek. De ennél régebbi bizonyítékok is vannak bibliai leírásokban. A DÁRDA ősmag(yar)-nyelvi eredetű megnevezés. A DÁR hosszú vagy magas, például: suDÁR. De bizonyíték az RD kötött mássalhangzó-páros is, amely társuló hangokkal, RD hangcsoport – ÁRDA – és, amely a bÁRD, hORDA, kARD, mORD, ORDAs, ORDÍt, ÖRDÖg, pÁRDUc, zORD szavakban ad párhuzamot a durvaságra. Az R.D – D.R gyök: RúD – DuR, a RÚD, DURva szavak töve sem a fegyverek, sem a magatartás vonatkozásában nem nyújt szívderítő jelentést. A szó semmiképp nem frank eredetű. A kelták ciFRÁlkodó, GALLéros törzse szintén az ősmag-nyelv egy változatát beszélte, mielőtt a latin utcanyelvvel nem keverték. Tehát a szót onnan örökítették át újdonsült frank nyelvükbe.