DÁMA – Hölgy, úrinő [bérnyelvész: német < francia]
A DÁMA a D.M – M.D gyökből induló szó: DáM – MáD.
Az EMber szó a nőt és a férfit egyetlen kifejezésben említi: EM a nő. Különböző nyelveken más magánhangzóval is kifejezhető. Így lesz dame, woman, femme, femeie stb. Eredete ősnyelvi, nem német, nem francia.
A CzF Szótár szerint: „[…] szanszkritul dam, am. nő, feleség.” Kiem. K.S.
A DÁMA szó D hangjának női vonatkozásait teljességében csak a magyar nyelvből lehet magyarázni. Erre példa a D hang jelentése: keDves, éDes, éDi, DiDi, Duci, DunDi, Díva, Divat, Dévaj stb. szavakban.
ÁDÁM az első ősnyelvi férfinév, csak magyarul bontható, értelmezhető átfogó teljességgel. A héber nyelvi megfejtés: vörös földből való ember, egy mélyszegény, száraz, semmitmondó, silány értelmezés.
Éva a DÁMA, az ősnyelvi szavak fordíthatóságának, átforgathatóságának egyik mintapéldája az ÁDÁM – DÁMA fordítás az ellenkező nemek megnevezésére. ÁDÁM női párja, iMÁDAtának földi célszemélye, az ő DÁMÁja.
DáMa – ÁDáM hangváz: D-M – D-M alapján is következtethető, hogy ÁDÁM nője DÁMA.
Természetes, hogy ÉVA többi neve mellett e név is használatban volt, még akkor is, ha sehol nem jelennek meg: Véna, Néva, Ené, Emes, Ana, Dáma stb.
A DÁM – MAD gyök a magyar nyelvben: egyenes – emelkedett jelentésű. ÁDÁM nevének egyik jelentése: felemelkedve, egyenesen járó. A DÁMszarvas emelt fős szépsége, a MADár levegőbe emelkedése, feltáMADó csoda. Az igazi férfi számára az igazi nő EMElkedett, MAGAsztos (d > g) lelkiállapot előidézője. A férfi – ÁDÁM – felemeli DÁMÁt, és DÁMA is állandó emelkedett érzelmi állapotban tartja őt. ElragADÓ szépsége esetenként túlhangoló hatású, s így iMÁDAtának tárgyává teszi. Írók, költők vallomásai a bizonyítékaim.
A francia maDAME = hölgy, asszony, ma DAME = hölgyem, asszonyom, épp mint az angol mylady. A my, ma mindkettőnél birtokos névmás (enyém – me, my, ma).
A DAME – EMAD fordítás nyomán látszanak az alkotó elemek, amelyek a nő szerepére világítanak. Az EM – emlő, mell. Az EMEs, EMet, szoptat, tejet AD: ME (régies felkínálás) kicsinyke csEMEtéjének. Tehát: EM ADA tejet, ADÁ: ME (tessék). Ő – DAME. Minden megnevezés a szerepkör jellemzőinek hangokba sűrített felsorolása. Aki ezt nem így tudja, az nem ismeri a magyar nyelvet, annak felépítését.
Az M hangcsoport – ÁMA – az EMEs, terhét EMElő, csEMEtéjét EMÉből EMEtő dÁMA, azaz NŐ, ANYA.
A minden megerőltetés nélkül kiejthető, összes természetes, emberi beszédhangot használó ősnyelv, nem kölcsönöz alapszavakat hanghiányos, korlátolt kifejezési eszközökkel rendelkező fogyatékos nyelvektől. Nincs rá szüksége.
Miért kellene kölcsönözni a francia, német, angol vagy a szláv nyelvektől egy olyan kifejezési gazdagsággal bíró nyelvnek, mint a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv?
Van-e oly nyelv a világon, amelynek a mozgásra vagy beszédre külön-külön több mint tízezer kifejezése van? Hiszen ebből töltődtek fel amazok. A mégis besodródó szavak nem épülnek be szervesen a ma is élő ősnyelvbe, csak azokból néhány innen származó visszatérő, amelyek megőrizték az ősnyelv hangzástörvénye, hangtani szabályai szerinti állapotot.
Tehát nem a magyar nyelv vette kölcsön, (lopkodta), hanem csak visszajött idegenből a valaha eltávozott kifejezés.
Az ÁDÁM – DÁMA annyira összeillő, mint a férfi – nő: testileg-lelkileg. E két hang – D, M – meghatározó, értelemadó, értelemhordozó (akár mint hangpáros, akár eltávolodva ugyanabban a szóban), olyan kifejezésekben, amelyek rámutatnak a férfi-nő pár együttműködésének szükségességére. Ezek a D és M hangok alapjaira épülnek.
A férfi csak a nővel együtt ereDMényes MinDenben. Külön-külön, egymástól elválasztva, eltávolítva, béna fél MinDkettő. Példamondatként: NékeD aDoM MinDenem, megosztom veled oDúMat, ez lesz a mi DóMunk, eMelkeDett hangulatú együttlétünk otthona.
DÁMA (Éva) később felfedezte, mi MÓDOn tudja még jobban felcsigázni ÁDÁM iránta való érdeklődését. Felismerte, melyek a férfinek legjobban tetsző nőies MozDulatok. Milyen díszek emelik ki jobban IDOMait? Egyszóval – feltalálta a MÓDIt, amely MinDig a DÁMÁhoz kötődött azóta is. DÁMA (Éva) mindenhol ott van ÁDÁM mellett. MinDen tettének inDulati Mozgatórugója ő.
DáMa – MóDi – aDáM hangváz: D-M – M-D – D-M.
Ismert a férfi tetteinek okaira választ keresők klasszikus mondata: Keresd a nőt!
Összegzésül: a DÁMA ősi – már a kezdetektől létező – szó.
E szó mögötti tartalmat, a hozzá kötődő mondanivaló összességet csak a mai magyar nyelvben leljük fel. Sem a német sem a francia nyelv nem ad magyarázatot rá, mivel nem magyarázó nyelvek!
————————–
DERMA, DERME – Bőr. [bérnyelvész: nk: görög elemek]
A DERMA szó a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A DERma mutatja az eREDetet. A DjERmek, azaz GYERmek (gy = d+j) bőrszövete jellemzőiben azonos nyomokat visel, mint azok, akiktől szÁRMAzik, eRED, bőrének REDői követik az örökölt mintát.
A BŐRnek a teremtés ómagyar ősnyelvén több megnevezése volt. Ilyenek: lepel, pel, DERME, DORMA, hüd, hide, bőr. Ezek a megnevezések a testet BORító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán.
A BŐR olyan felületi BURok, amely – brrr – elsődlegesen találkozik a hideggel, s BORzad a kellemetlen behatástól.
PEL, LEPel-, lePELszerűen borítja, LEPi, védi a testet. A test LEPlét, lePELét, a bőrt PILe, azaz szőr őrzi, LEPi, borítja, védi DÉRtől, amelytől diDEReg.
A HIDE, HÜD érintkezik a hideggel, hüddel (hid, üd = víz). Az arcHÜDön meglátszik, ha DÜHös. A HIDE szó DE ősgyöke az ellentmondó DE, a bőr – HIDE, ellenáll a hiDEgnek, akár a DErma.
A DERME, DÉR okozta hideghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME – MERED, a hideg hatására a DERME szőre, mint a bőr hőjének őre feláll, MERED.
DeRMe – MeReD hangváz: D-R-M – M-R-D.
Az ősnyelvből, ómagyar nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HIDE, HÜD, LEPEL, PILE szóalakokat.
A lePEL, PEL szóalakot a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb.
Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb.
Külön elemezendők a kötött mássalhangzó-párosok, az egyes mássalhangzókat körülölelő hangcsoportok.
Az RM hangcsoport – ERME –, amely a dERME szó értelemadója, tartalmaz néhány, bőrrel kapcsolatos jellemzőt. A dERME örökletes tulajdonságok hordozója, tehát a gyERMEk szÁRMAzását is, az egyéni jelleget meghatározó (pl.: ujjlenyomat, bőrszín).
Az arcbőrre, dERMÉre kivetítődik a belső éRzelMi összesség, így a durcásság (dérdur) is, amelyet régiesen dURMOnyának is mondtak (Ballagi Mór).
A dERME szereti nagy melegben a hűs hARMAtos pERMEtet. A HÜD, dERME szereti HIDegben a tERMÁlvíz tERMÉszetes melegét. Élvezi a finom szŐRME érintését, és szŐRMEntén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősnyelvi eredetű).
Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy hidegben dERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, nem szereti, ha cIRMOs (piszkos), s ha kARMOlják.
A ma divatos alakfORMÁlásnál odafigyelést éRDeMel, annak a dERMÉvel való hARMÓniája. Vigyázni kell, ne alakuljanak ki ORMÓs elváltozások (narancsbőr), és maradjon a dERME szép, tERMÉszetes, nORMÁlis, mint egy kisgyERMEké. A nőnél fontos a szép tERMEt és a szép dERME.
Az RM páros alvó R.M – M.R gyökként: ReM – MeR is jellemzőt rejt: hidegben a bőr, a DERME REMeg, MERed. Ha rossz bőrben van RÉMesen érzi magát. Öregkorra megROMlik a deRMe, a bőr, már nem bársonyosan finom.
A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából egy fontos tényező.
Hidegben a DERME, a bőr, DERMÉD, bőröd DERMED.
DeRMe – DeRMéD – DeRMeD hangváz: D-R-M – D-R-M-D – D-R-M-D.
Az egészséges, szép bőr, azaz DERME, jó MEDERben (der-me – me-der) tartja a testet.
DeRMe – MeDeR hangváz: D-R-M – M-D-R.
Éjjel, DURMOlás idején pihen a DERME. Nem véletlen alakult ki az a mondás a mélyen alvóra: húzza a lóbőrt, azaz lóDERMÉt.
Aki DURMOl, húzza a lóDERMÉt.
A DERME – EMRED megfordítás azt is megmutatja, hogy a tERMÉszetesen szép bőr, minden beavatkozás nélkül szép MARAD, és ébredéskor, azaz EMREDéskor (b > m, ímette = ébren) is szép.
DeRMa – eMReD – MaRaD hangváz: D-R-M – M-R-D – M-R-D.
A DERME fő gyakorlati szerepe, s így ÉRDEME, hogy védi a testet.
DeRMa – éRDeMe hangváz: D-R-M – R-D-M.
Ezek a felsorolt – csak magyarul értelemadó, értelmezhető – hangcsoportok az ősnyelvi, ómagyar eredetet is igazolják. A hangvázak hangkapcsolati változatai szintén. A BŐR utódnyelvi neveinek értelmét, vele kapcsolatos jelenségeket, foglalkozást csak a magyarázó nyelven lehet kibontva, átfogóan elemezni, értelmezni!
RM – MR értelmi kapcsolat: a deRMének – ahhoz, hogy szép legyen: híMRe-háMRa-szeMRe – szüksége van karbantartó finom kréMRe.