DÁMA – Hölgy, úrinő [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A DÁMA a D.M – M.D gyökből induló szó: DáM – MáD. Az EMber szó a nőt és a férfit egyetlen kifejezésben említi: EM a nő. Különböző nyelveken más magánhangzóval is kifejezhető. Így lesz dame, woman, femme, femeie stb. Eredete ősmag(yar)-nyelvi, nem német, nem francia. A CzF Szótár szerint: „[…] szanszkritul dam, am. nő, feleség.” Kiem. K.S. A DÁMA szó D hangjának női vonatkozásait teljességében csak a magyar nyelvből lehet magyarázni. Erre példa a D hang a keDves, éDes, éDi, DiDi, Duci, DunDi, Díva, Divat, Dévaj stb. szavakban. A DÁM – MAD gyök a magyar nyelvben: egyenes – emelkedett jelentésű. A DÁMszarvas emelt fős szépsége, a MADár levegőbe emelkedése, feltáMADó csoda. Az igazi férfi számára az igazi nő EMElkedett lelkiállapot előidézője, esetenként iMÁDAtának tárgya. Írók, költők vallomásai a bizonyítékaim. A francia MADAME = hölgy, asszony, MA DAME = hölgyem, asszonyom, épp mint az angol mylady. A my, ma mindkettőnél birtokos névmás (enyém – me, my, ma). A DAME – EMAD fordítás nyomán látszanak az alkotó elemek, amelyek a nő szerepére világítanak. Az EM – emlő, mell. Az EMEs, EMet, szoptat, tejet AD: ME (régies felkínálás). Tehát: EM ADA tejet, ADÁ: ME (tessék). Ő – DAME.
Minden megnevezés a szerepkör jellemzőinek felsorolása. Aki ezt nem így tudja, az nem ismeri a magyar nyelv felépítését. Az M hangcsoport – ÁMA – az EMEs, terhét EMElő, csEMEtéjét EMÉből EMEtő dÁMA, azaz NŐ. Ha már szó esett itt az angol LADY szóról –, amely a régies kislány, a könnyedmozgású (led) kis cseLÉD nyomán kialakult szó utódnyelvi módosulata. Ennek fordítása DYLA. A DILI szó a magyar nyelvben ma már kevésbé használatos, vagy nem épp megtisztelő értelemben, de az ősmag-nyelvben több értelmet takart. Az egyik a latin által megörökölt DILIGO = becsül, tisztel, szeret. A másik jelentése: szerelem. Vagyis a DILI, DILA, LADI, LADY megbecsült, tisztelt és szerelemmel szeretett IDI, ÉDI, LÉDI. A DILI = szerelem, a DILIS = bolond. Aki szerelmes, nem kicsit bolondul valakiért. A kötnivaló bolond szív bolondulásig szeret. Egy minden természetes – ember által megerőltetés nélkül kiejthető – beszédhangot használó nyelv nem kölcsönöz hanghiányos, korlátolt kifejezési eszközökkel rendelkező (mankóval járó) nyelvektől. Nincs rá szüksége. Mindenre van több kifejezésünk. A mégis besodródó szavak nem épülnek be szervesen a nyelvbe, csak azokból néhány, amelyek a hangzástörvény szabályai szerintiek. Tehát nem a magyar nyelv vette kölcsön, (lopkodta), hanem csak visszajött idegenből a valaha eltávozott kifejezés. ÁDÁM női párja. az ő iMÁDAtának DÁMÁja, célszemélye. ÁDÁM az első ősnyelvi férfinév, csak magyarul bontható, értelmezhető átfogó teljességgel. A névvázak egyezése: D-M – D-M, azok összeépíthetősége alapján következtethető, hogy ÁDÁM nője DÁMA, vagyis e név is használt volt ÉVA többi neve mellett: VÉNA, NÉVA, ENÉ, EMES, ANA stb. Az ÁDÁM – DÁMA annyira összeillő, mint a férfi – nő: testileg-lelkileg. E két hang – D, M – meghatározó, értelemadó, -hordozó (akár mint hangpáros, akár eltávolodva ugyanabban a szóban), olyan kifejezésekben, amelyek rámutatnak a férfi-nő pár együttműködésének szükségességére. Ezek a D és M hangok alapjaira épülnek. A férfi csak a nővel együtt ereDMényes MinDenben. Külön-külön, egymástól elválasztva, eltávolítva, béna FÉL mindkettő. Tehát DÁMA (Éva) mindenhol ott van ÁDÁM mellett. Erre sem a német sem a francia nyelv nem ad magyarázatot, mivel nem magyarázó nyelvek!