A dákok a Kárpát-medence ősfoglalói nyelvének egy táji változatát beszélték. Nem tudni, együtt érkeztek-e az első szűzfoglalókkal, vagy valamivel később. Nem éltek teljesen a székely rendtartás szerint. Bár egyik uralkodójuk neve rabonbáni kötődést mutat, mégis e törzs kilógott a székely közbirtok-kalákarendből, vezetőik hatalomra, dicsőségre vágyódása miatt. Vesztükre, mert így teljesen eltüntek a történelem véres színpadáról.
A földrajzi Erdély déli területén néhány megyényi területen laktak, és Bánság egyik részén.
A dákok történelmébe nem kívánok belemenni, ahány történész, annyiféleképpen ír. Nagy a lökdösődés a dákok történelme körül. Amint a világ minden népe dicsőséget álmodón hazudja történelmi meséit, így a dákokra is rátelepült a román dicsőségkeresés mesegyára.
A róluk szóló történelem túlhangolt. Trajánusz római cézár, nagynak akarván látszani kortársai s az utókor szemében, felnagyította győzelmét, diadaloszlopot állíttatva Rómában, mintha hatalmas népet győzött volna le.
A történelemről a földrajzi nevek árulnak el néhány vonást.
Sarmisegetuza, Utidava, Arkidava, Tamaszidava, Piroboridava, Ziridava magyarul érthetőek. Csak mélyen bele kell nézni a gyökökbe a CzF Szótár alapján. Az ősgyökök jelen voltak a dákok nyelvében is.
Az alábbi néhány szó a ránk maradt kb. 80 szóból kiragadott. E dák szavakat Szőcs István kolozsvári író gyűjtötte, és Dályai Bíró Lajos történésznek adta át közlésre.
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai című művének Dákok és székelyek fejezetében párhuzamba hozza a dák-székely népet: „Székelykapukon fennmaradt az ősi dák jelvény ábrázolása: a farkasfejű kígyó.” Ámbár a székelyeknek semmilyen jelképállatuk nem volt, sem farkas, sem turulmadár, a székely utálta a tenyésztett állatait pusztító ragadozókat. A turulkultuszt a később Árpáddal érkező halász-vadász, kalandozó nép hozta magával Ázsia pusztáiról.
A dákok nyelvéből fennmaradt szavak csak magyar nyelven érthetőek. Védelmi váraik nevei szintén. Fővárosuk neve magyar értelmű, és talán – bár ez bizonyítást vár – SZARMAta kapcsolatot is sejtet: SZÁRMIsegetuza – SZÁRMIszigetháza.
Várakkal VÉDEtt helységeik neve DAVA végződésű. UtiDAVA, ArkiDAVA, TamasziDAVA, PiriboriDAVA, SziriDAVA stb. A D.V – V.D gyök: DaV – VéD, VAD, jelenthet VÉDőárkot is, mivel a VÁD gyök jelent vizet, vizes árkot is. Ugyanakkor a VA végződés lehet a VÁR szó hanghiányos, R hangot ejtő csökevénye is.
UTIdava – ÚTIvár, talán akkori jelentős kereskedelmi ÚTvonal mellett feküdt, annak védelmét szolgálta.
ARKIdava – ÁRoKIvár, körülÁRKOlt, váddal (dav – vád) azaz vizesárokkal körülvett védelmi vár, erődítmény.
TAMASZIdava, akár TEMESvár, TÖMÉSből, töltésből épített védelmi erődítmény, vár.
PIROBORIdava, a PIR a tűz gyökszava is az ómagyarban, a PIR, PÍR gyöknek nagy szóbokra van ma is. A Czuczor-Fogarasi gyökszótár szerint a BOR – forralt, tüzes ital. Ez értelemben TÜZesBORvár. Ez a valószínű, mivel Bíró Lajos történész is a BORral hozza összefüggésbe, és ezt támasztja alá az a tény is, hogy egy folyójuk neve Boristenhesz volt.
ZIRIdava, SZIRIdava – SZEREdavár, a SZEREdás vallás székhelye lehetett, idejártak SZEREdába, SZERÉt ejtvén SZEREdának, a vallásos SZERtartásnak. Vagy pedig a nagy országos SZERt tartották itt. Mint rendtartó magyar nyelvűek, e nép is tartott SZEReket. E szokásuk az ősnyelvi kötődés jele. SZEREDAVA, SZIRIDAVA valahol Arad környékén állt, ugyanis a dákok közigazgatási élettere arra a vidékre is kiterjedt. Talán Világosvárnál, amelynek régi neve SIRI, vagy SZIRI.
A SZERtartó SZERedahelyeknek, helységeknek párhuzama élt az egész Kárpát-medence területén a székely-magyar rendtartásban. Íme, néhány ősi magyar SZERDAHELY: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Fertőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda és mások.
NAPOKA – Nap-oka, dák, azaz ősszékely település Kolozsvár közelében. Ez magyar szó jelentése: NAP = nap, oka = lyuk, nyílás. Az OK egy kivágott nyílás, ok = lyuk, lik, lék, a sátor tetején, amelyen keresztül jött be a fény a sátor belsejébe. Ezért mondják a nyitott elméjű emberre: OKos. De az angol OKé is, ami valójában azt jelenti: világos vagy: igen, érthető. A NAPOKA név azt jelentette, hogy ez a helység lehetett a NAP kultusz központja. E névnek románul nincs értelme, elemeire bontva sem érthető.
THALMIS – TALMÁCS Huszti András: Ó és újj Dácia című könyvének 141. oldalán ír többek közt a Vöröstoronyi szoroshoz közeli Thalmis nevű dák faluról, ez ma Talmács. TaLMiS – TaLMáCS hangváz: T-L-M-S – T-L-M-CS nem változott, s így igazolja ősiségét, valamint magyar nyelvi kötődését. E név sem értelmezhető románul.
Egyik vezérük ZOLTÉSZ. E névvel olyan embert neveztek, aki bölcs elméjű emberként ÉSZ-szel SZÓLT. SZÓLT ÉSZ, ő volt a bölcs, a bulcsú, az ÉSZ, aki SZÓLT, utasítást adott: SZÓLT ÉSZ – ZOLTÉSZ, hallgassatok rá!
ZOLTÁNok Atilla seregében összekötő, parancsközvetítő szárnysegédek voltak, ők vitték a SZÓT, a parancsot csata közben, az ő szavuk SZÓLTÁN értesültek a csapattestek parancsnokai: hová, merre mozduljanak.
Magyar nyelvű népnél személynévvé vált: ZOLTÁN.
A törököknél uralkodói rang megnevezése lett: SZULTÁN.
A bosnyákoknál ZLATAN férfinév.
ZoLTáN – SZuLTáN – ZLaTaN hangváz: Z-L-T-N – SZ-L-T-N – Z-L-T-N
Ám ők nem ismerik a név mélyebb jelentését, mivel nyelvük nem birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét.
Az csak magyar nyelvben lelhető fel maradéktalanul.