CSÜTÖRTÖK

Ősmag(yar)-nyelv
CSÜTÖRTÖK – A hét 4. napja. [MÉKSz szerint: déli szláv] Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő napja. A tízes számrendszerben a felező öt felelne meg lélektanilag a csütörtöknek. A csütörtök a negyedik nap, utána jön az ötödik. Az ötnél önkéntelenül jön a bizonytalanság érzete. A félúton leállástól való félelem. Mintha kérdés merülne föl: mi lesz tovább, vajon képes vagyok rá? Meg tudom tenni? Mi kell ehhez, hogy sikerre vigyem? És öööö-ötöl tétován, holott kéznél a folytatás kulcsa. A népi mondásban a bölcsesség: ahogyan egyről kettőre, úgy ötről hatra kell jutni. Ha az öt már kötött lesz, az eszközök megvannak, jöhet egy újrakezdés, egy új kezdet. A félúton van a megtett útra vonatkozó számvetés, az eredmények „újraolvasása”, mérlegelés: van-e esély tovább. Az is lehet, innen ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás szava! Egyébként a román nyelv szavainak megközelítőleg harminc százaléka oly régi, hogy feltételezhető: még a Sineár síkságára visszavezethetőek, tehát a nyelvrobbanás pillanatáig. Ez azt jelenti, hogy a citire szó jóval régebb kötött meg a román nyelv elődjében, mint a szlávok csetire – négy szava. A szó bontva: csü-tör-tök. Ebből csü gyök utalhat a tétova csűr-csavar állapotra, a tör mindenképp törés, akár az erő megtörésére, akár az irányváltás egyenest megtörő vonalára, esetleg, töredék, tördelés értelmű. A tök a tak, ták, tek, ték, tok, tök, tuk, tük, munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) tékonyságot jelentő gyökcsalád része, a tökéletes, tökéletlen tőszava, indító gyöke. Valahol itt van ezekben, a „csütörtököt mond”, vagyis a félúti bizonytalanság értelmének kulcsa. A legelső beszélt nyelvnek megvoltak a megnevezései a hét minden napjára, és nem kellett a szlávokra várnia évezredekig, hogy nevet adhasson a csütörtöknek. És hát, több mint valószínű, hogy innen van a szláv négy – csetire szó eredete is!! Nem tőlük erre, hanem az ősmag(yar)-nyelvből oda.