CSÜTÖRTÖK – A hét 4. napja. [déli szláv] A CSÜTÖRTÖK a CSÜ – ÜCS ősgyökből képzett CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Úgy tűnik, hogy ez volt a hét második felének egyik fő munkanapja. A szóindító CSÜ ősgyök még akár CSÜCSülő napot is sejtetne, de a TeTTek T hangjával – CSÜT – teljesen más irányt vesz a gyökértelem. Kemény CSÜTölő nap. CSÜTörtök, csüTÖRtök, csütörTÖK, keményen CSÜTölő, TÖRődő, elTÖKélt munkával töltött nap volt az ősiségben. Még az ezt követő péntek is, ám amely már fénytek, (tek, ták, tág) ünnepre készülés jegyében telik. Előző napon, SZERDÁn –, amely a szertartás napja volt – ADatott, a szer: SZER-DA. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap – a hétkezdő fő és a kettedik – munkanapok. A középnap, a szer napja, a SZERTArtás napja. A sátorapa eligazító szere, de más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben. Erre jött CSÜTörtök, CSÜTÖRták, a NEGY(edik) nap. A CSÜT gyök NÉGYet jelentett, aki CSÜTöl = négyel, vagyis keményen dolgozik. A sátorapai felszólítás: NEGYedik napon NÉGYeltek. Ez felszólításként: CSÜTöltök! Ez a SZERnapi szeren szerzett ismeretek, útmutatások gyakorlatba ültetése, tehát mintegy újrakezdés. A NÉGY, CSÜT a munka száma: CSATTra (kattra, pattra, tettre) fel! A CS.T – T.CS gyök hangvonatkozású is. Aki hangoskodik, azt CSITT(!) felszólítással CSITítjuk. Tehát a CS.T gyöknek van hangoskodás és elhallgattatás értelme is. Az elhallgattató felszólítás latinul TACe, románul TACi, olaszul ZITto, franciául CHUT. A semmittevő is a SUTban gunnyasztva TÜCSköl. Aki semmittevően ődöng, arra mondják székelyül: TÁCSog, elhagyva a T hangot: ÁCSorog, amelyben a CS hang már a CSelekvés értelmét is hozza, s az elCSorogó időt is mutatva. A CSAT gyök hangvonatkozása a CSATaráz, újabban CSETel (chat). Meglehet, hogy a CSITári hegyek megnevezése is hangvonatkozású: visszhang, hiszen fegyverkovácsok kalapácsainak zajától volt hangos a környék. Az utódnyelvekben, például románul: a CITi = olvasni, de szláv nyelvek nagy részében is a CSIT gyökkel fejezik ki az olvasni szót. Innen gondolhatjuk, hogy a CSÜT gyök a nap megnevezésében valamilyen előző gondolatmenet elCSITítása, és a tennivalók új elősorolása, egymáshoz CSATolása, újraértékelése, újraolvasása. A CSŰ, CSŐ értelemmel jelen van a CSAtorna, CSUtora szavakban. A CSUTora egyik értelme tárolóedény (csobolyó, kulacs), a másik: kivezető, átfolyó CSATorna. CSÜTörtökön, csüTÖRTÖKön CSÜTöltök, négyeltek, ha kell TÖRTÖK, de dolgoztok! Ez lehetett a felszólítás. A SZERDAi szeren adatot tudással feltöltött TARTAlom hasznosítása, bevitele a mindennapi gyakORLATba: csüTÖRTÖKön célra TÖRTÖK. Aki cselekedni, alkotni akar, ég a TÖRekvő tenni akarástól. SÜT ki a vágy belőle. KiSÜTi (csüt), megTERvezi teendőit, és TÖRekedik, TÖRi magát, hogy TÉKolhasson, TÁKolhasson: CSÜT-TÖR-TÁK. Nem TÜCSköl, hanem inkább CSATtog. Tehát, a szorgalmas ember ki(c)SÜTi az ÜTŐs munkatervet, TÖRi fejét, hogyan TÁKoljon. Mert aki CSATtan a munkára, TÖRi magát, TÖRTet, TÁKol (tak, ták, ték… tök), odaadóan dolgozik. A tenni vágyó, nem TÜCSköl, hanem HANGYAl! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök. A hangya címszónál: a hangyaszorgalom fogalma nem a hangya mozgásának hasonlatából ered, hanem a kézzel-lábbal végzett kemény, szorgalmas NÉGYelés adta az örökmozgó hangya megnevezéséhez az ihletet. A haNGYa nevének tengelyében ott az NGY kötött mássalhangzó-páros, amelyben a rovar jellemzőjének képlete szunnyad: haNnal-GYallal, azaz kézzel-lábbal, mind a NÉGY-gyel, egész testét beleadva dolgozik – NÉGYel. Székelyföldön ma is használatos kifejezés a NÉGYelni ige. Ha valaki keményen dolgozik, arra mondják: jól NÉGYeli. A T hangcsoport – ÜTÖ – tehát ÖTÖlni (gondolkodni) ÜTni, TEnni kell, csATTAn, pATTAn, rákATTAn, s vETI, ég a munka a kéz alatt, kell az ÉTEl, ITAl. A HAN = kéz, GYAL = láb. Aki HANGYAL, kézzel-lábbal dolgozik, azaz NÉGYel. A T.R – R.T gyök: TöR – RöT, TÖRi magát, TÖRekedik. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, (f)erőt nem kímélve*, keze alatt ég (tűz) a munka! Ezek mind a NÉGYes szám nevei voltak az ősnyelvben. Érdemes megfigyelni az RT hangcsoport – ÖRTÖ – párhuzamait: csütÖRTÖk, bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások. A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni. A szóvégi T.K – K.T gyök: TöK – KöT, A TÖKölés (töprenés, tervezés), TÉKolás. Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a tervek újraolvasása, CSÜTörése(!). Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, tücskölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, négyelni, hangyalni, tákolni, tékolni, azaz TÖKölni. Ez itt nem lealacsonyító kifejezés. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) TÉKonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, TEKsztilt TÉKol, de TÖK – KÖT gyökként jelenthet tervezést is. Itt megemlítendő a T.K gyök másik vonatkozása, amely a szerTAG (k > g), csütörTÖK, pénTEK szavakban a napot is jelenti. Innen ered a német Tag = nap. Minden egyes nap a hét napjainak egy TAGja. Ilyen megközelítésből: szerTAG a szerNAP, csütörTÖK a kemény négyelő munkaNAP, pénTEK a fényNAP. A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben nem latin, hanem még iráni, perzsa elődjéből való (bár lehet ez kun örökség is). Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősnyelvből. Épp, mint a SZERda szót, amelynek közép jelentésére a magyar nyelvben bőséges, világos magyarázat van. Erről bővebben a szerda címszónál. Végül térjünk ki a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentésére is: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szavunk, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amely fordítva: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Nem TÖRi magát. A fordított CSÜ-TÖKből, CSÜT-ÖKből hiányzik a TÖR gyök. Az ilyen ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl. Ezek nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen ember tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, így természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Az eredménytelenül CSÜTölő csak TÜCSköl. Ilyképpen a CSÜTÖRTÖK** a tétovázó TÜCSkölőknek, botlás napja volt. A TÜCSkölőnél szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is. Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó. RT – TR értelmi kapcsolat: a csütöRTök a méRTékvétel, éRTékalkotás, tetTRekészség, seRTepeRTélés napja. A lajsTRomozás, munkában csaTRatás, saTRatás, a kaTRincába gyűjtés, maTRingolás, a háTRányok legyőzésének napja.
/*/ Az utódnyelvek négyjelentésű: patru, quatro, csetire, four, fire, tetra szavai a bizonyítékok! Ám ők nem tudnak átfogó, teljes magyarázatot adni a számneveknek az ő nyelvükön kialakulásáról.
/**/ Az előző szóboncolásom értelme inkább a bizonytalanságot sugallta. Bár ismertem a NÉGY sorszám jelentését, de nem minden vonatkozását. Aztán az utódnyelvek NÉGY változatait figyelve, rájöttem a pontos mondanivalójára. Ettől a pillanattól más megvilágításba került a CSÜTÖRTÖK megnevezés. Tomory Zsuzsa, Amerikában élő nyelvészasszony írta: „E megnevezést sokan próbálták megfejteni, de még nem sikerült.” Most viszont úgy érzem, megtaláltam a kulcsot, épp mint az asszony szó esetében.