CSUKLYA – Köpenyféle, illetve felsőkabát nyakrészéhez erősített csúcsos fejrevaló. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A CSUKLYA szó is CS.K – K.CS gyökbővítmény: CSuK – KuCS. Fejre borítható, CSUKható CSÚcsos ruhadarab – CSUKLYA, amelyet a fejére CSUKJA. Fordított gyökkel KUCSma, szintén fejrevaló, bár azt meg szláv eredetűnek írták a szerkesztők. A KLY páros, valamihez (esetleg jelképesen) kötődő, de mégis némi mozgást engedő tárgyak megnevezéseinek kulcshangjai: béklyó, csáklya, csereklye, ereklye, fáklya, mereklye stb. A KLY páros K.LY – LY.K alvógyökként még rejt egy jellemzőt: LYUK, amelybe fejünket dugJUK. A CSUKLYA a köpeny nyakához rögzített és CSUKLÓsan mozgatható.
A fenti magyarázatban nem található latin elem, a szó minden alkotó eleme magyar. Még a legszűkebb szóbőséggel rendelkező ember is megérti… mert magyarul van! A latin cuculla etruszk eredetű, azaz ősmag(yar) K hangos ősgyökből indul: KU – UK, KO – OK, KOponyát körülvevő: KUL, könnyen mozgatható, csatolható fejfedő. Ezt az ULLA értelemadó hangnyaláb mutatja, amely szintén ősmag(yar)-nyelvi azonosító, és a nyomatékolt mássalhangzósok közül az ILLA mélyhangos változata.
CSUPA – Személyek, tárgyak egy szóban kifejezett összességére vonatkozik (csupa férfi, csupa nő). Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó dologgal tele van valami (csupa por). [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A CSUPA a CS.P – P.CS gyökből indul: CSuP – PuCS. A ’CSUPÁn csak’ így együtt, keveset jelent. A CSUPA a CSÖPPnyi rokona, hiszen ugyanaz a gyök. A CzF Szótár leírása: „Tiszta, merő, puszta, egyedüli. Csupa vizet inni. Csupa német, ki csak németül tud. Csupa hazugság. […] Csupa szép szóval, igérettel jól nem lehet lakni.” Ez az egynemű CSOPOrtosulást jelentő kAPcsolati összesség, amelyet a PA gyökkel fejez ki. Amikor azt mondja: CSUPA férfi, CSUPA nő, CSUPA magyar, CSUPA német van egy adott helyen, ez azt jelenti, hogy azok ott pillanatnyilag egy aránylag összetartozó, egy valamilyen könnyen felismerhető fő azonosító jellemzőjük (nem, nyelv stb.) nyomán alkotnak CSOPOrtot. Ez okon CSÖPPentek oda egy helyre. Vagyis a CSUPA egy CSOPOrtra utaló kifejezés mellett más azonosságot is jelentett. Székelyföldön gyerekkoromban volt egy olyan játék, hogy látatlanban cseréltek viszonylag azonos értékű, nemű dolgokat. Vagy mindkettő azonos nemű például bicska, vagy ha nem – azonos értékű kellett legyen. Ha túl nagy volt az értékkülönbözet, kötelezően vissza kellett cserélni. Ezt SUPPAntásnak neveztük. Ennek fő értelme az azonosság volt. Például, mondta az egyik: – Van egy halbicskám, de nem szeretöm. Mire a másik: – Neköm van egy kétélű, SUPPAncsunk. S erre jött látatlanban a csere. Itt is a CSUPA azonosság értelme volt jelen. Minden gyerekjáték gyökere a messzi ősiségben keresendő. Tehát a szó nagyon régi.
CSUPOR – Bögre vagy kisebb (hasas) (cserép) fazék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A CSUPOR is a CS.P – P.CS gyökből képzett: CSuP – PuCS. A CSUPA, azaz kevés gondolatából indul: CSUPA egy ivásra való ital fér el benne, tehát nem nagy edény. A CS lehet CSerép, de lehet a loCCSan CS hangja is vagy mindkettő, CSU, CSUbban, CSObban, vagy CSÖPPen, PÖCCSen, esetleg CSIP-CSUP. A PO víz (pü, Ipoly, Pó), az OR, a csORog szóból. Vízzel kapcsolatos, mint a CSOBolyó, CSEBer, csak itt B > P és önhangzó váltás van: CSOB > CSUP. A vödörhöz, kannához, kancsóhoz viszonyítva CSAk egy kevés, CSUPÁn egy CSUPOR, mondhatjuk úgy is: egy kis CSOPORt víz. Magyar gyökből induló, minden azonosító jellemzője magyarul elemezhető, bontható – világosan, átfogóan magyarázható szó!