CSŐSZ – A határ, a gyümölcsösök termésének őrzésére alkalmazott férfi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A CSŐSZ szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből ered: CSőSZ – SZőCS. Itt az SZ, mint nagy kiterjedést jelölő hang (hosszú, széles, messze stb.), a csasz, csász, csesz, CSŐSZ szavak, s az asz, ász, ŐSZ értelemadó gyök szerepét kell megfigyelni.
A CSÁSZ mozgásformát (császkál) s vigyázót jelöl. A CSŐSZ az ŐSZ megérkeztével foglalta el helyét a gyümölcsösökben, SZŐlősben. Egy másik valószínű névadó, hogy lehetett valaha gyümölCSÉSZ, majd lett gyümölCSŐSZ, és végül leharapott szóvégként önálló szó lett – CSŐSZ. A CzF Szótár egyszerű feleletet ad rá: csősz, mivel csővel, azaz puskával jár. De mi volt mielőtt a puskát föltalálták? A CSŐSZt – népi nyelven szólva – CSESZtetik a terület tulajdonosai, a hegybíró, ugyanakkor ő is viszont a területre bejárókat. Ez is lehet egy névadó jellemző. A fordítás nyomán kapott szó: CSŐSZ – SZŐCS, azaz szűcs, bekecses, szabó. Ennek alapvető foglalkozása: kiszab valamit, azaz meghatározza valaminek a körvonalait. Valószínű értelme a CSŐSZ szónak kereshető itt is: bizonyos meghatározott körvonal tiszteletben tartatása, vagy a körvonalon belüli viselkedés megszabása. Az ‘egész nap a gyümölcsösben CSÖSZi el idejét’ is egy jellemző. A török–tatár nyelvekből eredeztetés semmiképp nem állja meg a helyét. Csak a közös eredet gondolata jöhet számításba. CSUHA – Durva anyagból való) szerzetesi öltözet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török < ? perzsa] A CSUHA a CS:H – H.CS (S.H – H.S) gyökből: CSuH – HuCS. A CSU-HA egy ruHAféle. A ciHA párnahuzat, a ciHElődés öltözés. Mindannyi HAj, HÉj értelmű, vagyis oly valami, ami körülfog. A CSU jöhet a CSUHA SUhogó hangjából. C hanggal CUHA, fordítva HACU, HACUka. Ezt megörökölték a szláv nyelvek is. A CzF Szótár leírása: „[…] csuh-a = csuh-ó, vagy suho-gó) fn. tt. csuhá-t. […] Rokon vele a török csoha v. csuha (posztó), perzsa csukha.” Mindannyian: törökök, perzsák stb. az ősmag(yar)-nyelvből örökölték. CSUKLYA – Köpenyféle, illetve felsőkabát nyakrészéhez erősített csúcsos fejrevaló. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A CSUKLYA szó is CS.K – K.CS gyökbővítmény: CSuK – KuCS. Fejre borítható, CSUKható CSÚcsos ruhadarab – CSUKLYA, amelyet a fejére CSUKJA. a fordított gyökkel KUCSma, szintén fejrevaló, bár azt meg szláv eredetűnek írták a szerkesztők. A KLY páros, valamihez (esetleg jelképesen) kötődő, de mégis némi mozgást engedő tárgyak megnevezéseinek kulcshangjai: béklyó, csáklya, csereklye, ereklye, fáklya, mereklye stb. A KLY páros K.LY – LY.K alvógyökként még rejt egy jellemzőt: LYUK, amelybe fejünket dugJUK. A CSUKLYA a köpeny nyakához rögzített és CSUKLÓsan mozgatható. A fenti magyarázatban hol található latin elem? Még a legszűkebb szóbőséggel rendelkező ember is megérti… mert magyarul van!