CSONKA – a szót az olasz nyelvből eredőként jegyzik a bérnyelvészek.
A szó olaszul TRONCO. De románul a CSONKA = CIUNG (csung), latinul TRUNCUS. A latin és olasz TRonco, TRuncus szavak a TR kötött mássalhangzó-párossal indulnak, amely T.R – R.T alvógyök: TöR – RoT, és jellemzőt rejtő a szóban, mivel a CSONKAság lehet TÖRés vagy lepra esetén ROThadás eredménye.
Ám ezt sem latinul, sem olaszul nem lehet megmagyarázni, csak magyarul, a titkok magyarázó nyelvén.
A CSONKA szó a CS.N – N.CS gyökből indul: CSoN – NiCS. A CSONKAság hiányállapot, valami, ami volt, most NICS, azaz NInCS. A CSONkaság a CSONt valami okon elCSENt részének hiánya.
A magyar CSONKA, SONKA szavak az eredetet, a CSONt szó gyökét is tartalmazzák, amelyből a kifejezés indul. CSoNKa – SoNKa – CSoNT hangváz: CS-N-K – S-N-K – CS-N-T.
A SONKA a padláson, egy KACSON, azaz rúdon CSÜNGött. CSoNKa – KaCSoN – CSüNG hangváz: CS-N-K – K-CS-N – CS-N-G.
A SONKÁra mondták régen: NOCSAK, kitartson újig! SoNKa – NoCSaK hangváz: S-N-K – N-CS-K.
A román CIUNG (csung) azt is érthetővé teszi, hogy a CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul értelmezhető. CSoNKa – CSüNG hangváz: CS-N-K – CS-N-G.
A CSONKAság hiányállapot, nem teljes érték, fogyatékosság. Lehet mANKÓra van szüksége, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik csONKAsága miatt. Ez a jellemzőt leíró NK hangcsoport megjelenik a már említett román ciUNGU (k > g), a latin trUNCUs, az olasz trONCO szavakban is ugyanezt az értelmet hordozva, ám azokon a nyelveken nem mond semmit, csak ha magyar nyelven elemezzük.
A CSONKA – KACSON gyökátforgatással mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a karon a leggyakoribb.
A szem CSONKAsága a KANCSALság, régiesen KANCSI. CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS.
A KANCSÓ egy olyan korsó, amelynek a szűkített felső része nincs, eleve CSONKÁn készítették, nagyobb felső nyílással, mert más szerepet szántak neki. CSoNKa – KaNCSó hangváz: CS-N-K – K-N-CS.
A szép, mutatós KANCSÓt hajdan az ÁGACSON, a GÖCSÖN felakasztva tartották. KaNCSó – áGaCSoN – GöCSöN hangváz: K-N-CS – G-CS-N – G-CS-N.
A KANCSÓ, korsó, ha eltört, rút, CSONKA lévén, így ÓCSKÁN mutat, s már nem hasznavehető. CSoNKa – KaNCSó – óCSKáN hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-K-N.
A lábon legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKul. CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K.
Van olyan népi szokás, hogy a CSÁNKra, bokára apró CSENGŐket kötöznek, amelyek tánclépés közben CSÖNGnek. CSáNK – CSeNGő – CSöNG hangváz: CS-N-G – CS-N-G – CS-N-G.
A gondolat továbbvihető: valaha CSÜNGŐnek nevezték az alkart, és ez a CSÜNGŐ adta a CSING, SING, más néven: könyök hosszmérték méretét. CSüNGő – SiNG hangváz: CS-N-G – S-N-G.
A CSENGŐ is CSÜNG, és mozgatva CSINGIlingi, CSENGŐ hangot ad. CSüNGő – CSeNGő – CSeNG hangváz: CS-N-G – CS-N-G – CS-N-G.
A CSONKA ágon, sérült GÖCSÖN valaha egy szép zöld ág CSÜNGött. CSoNKa – GöCSöN – CSüNG hangváz: CS-N-K – G-CS-N – CS-N-G.
Ha a CSONKAság jelenségösszességgel kapcsolatos terjedelmes, s még bővíthető bokrozódást valaki a hivatásos nyelvészek közül az olasz nyelven is így megleli, levezeti, akkor nemcsak megemelem a kalapom, hanem meg is eszem.