Ősmag(yar)-nyelvi szavak
CSÓK, CSÓKOL – Valakinek vagy valaminek szeretet, tisztelet kifejezésére vagy társadalmi szokásból (pl. búcsúzáskor) felpattanó ajakkal való megérintése. Csókkal illet, érint. [MÉKSz szerint: finnugor] A csók meghitt emberi kapcsolat ékes kifejezője. Az ok, ók mozgást kifejezők: boka, bóklász. Akár az ik, iklat. A bók a női lelkek simogató csiklandása (csik-csók). Egy megfelelő pillanatban mondott kedves kis bók a nő egész napját szebbé, boldogabbá varázsolhatja. A csók kulcs a szívhez. A kulcs régiesen kócs, fordítva csók. A cs hang jelenléte ösztöni, a csók csattan, ha jó volt utána csettint, ha erőszakos, akkor csattan … a pofon. A szerelmi csók csiklandó, élvezettel járó. A csók szívó hatású. A puszi is. Vagyis szívvel kapcsolatos mozzanat, a kedvelt lény személyiségének önmagunkba, lelkivilágunkba fogadása. A legerősebb szívó hatású a szerelmi csók. Ez már testi-lelki egyesülés. Mindannyi eredeti, elemeire bontva magyarázható magyarul. CSONT – Az ember és a gerinces állatok szilárd vázat alkotó részéből egy darab illetve ennek az anyaga. Stb. [MÉKSz: ? finnugor] A csont, alapja a cso ősgyök. A cs hang sok játékos vidám fogalom kezdőhangja, viszont semmiképp nem illik ide a kemény, rideg anyag megnevezésének kezdőhangjaként. Döbbenettel állapítható meg, hogy nincs más magyarázat az ősgyökre, mint a Biblia I. Mózes 2: 21, 22 versében írtak: „Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül…” Vagyis titokban: csen csór, és a többi is olyan mint…, az elcsent csont. A cso egyike a legelső ősgyököknek, és a csoda is e gyökkel indul. Mindenki azt hisz, amit akar, de más magyarázat e gyökre, szóra nincs!