Véletlenül botlottam bele CSÍKSZEREDA nevének magyarázatára.
Íme:
„Timon Oppiduum Mercuriumnak nevezi a várost.[5] Nevének előtagja egykori Csík vármegyei hovatartozására utal. Ez általános vélemény szerint ősi magyar személynévből ered, melynek előzménye a türkmén csík ( = határ), vagy a kazak csík ( = határ) főnév.” Kiem. K.S.
Névutótagja – SZEREDA – Benkő szerint onnan származik, „hogy az első Csíkszeredába települők a szerdai napon kezdték el kunyhóikat építeni.”
„viszont ennél valószínűbb, hogy a szerdai napon rendezett hetivásárokra utal”
„Más források szerint az utótag a szláv eredetű szreda, sztreda szóból származik, amelynek jelentése: közép.
Más említések ugyancsak szláv eredetről írnak, a szrodek szóról, amely a vásáros életére vonatkozik, a vásáros helyet jelöli. Mai nevén 1558-ban említik először. Nevezik még egyszerűen Szeredának is.”
——————————-
Az ilyen megállapításra le kell ülnie az embernek, ha áll.
Honnan tudja Benkő ily pontosan, hogy SZERDA napon kezdték építeni? Gondolom, a hasára csapott.
Egy Benkő, BENKŐ azért belenézhetett, utánanézhetett volna mélyebben a szereda jelenségnek a magyar nyelvterületen a történelmi Magyarország területén.
A mi tudósaink szerint a magyar nyelvnek okvetetlenül lopkodnia kellett szavait.
Szerintük CSÍK nem magyar szó.
Szerintük.
Mert a gyökelemzés teljesen mást mutat ki.
Szerintük a magyar, a székely olyannyira gügye, oktondi, bangó, bugyuta volt, hogy szinte egyetlen településének sem tudott nevet adni saját makogott nyelvén.
A SZERDA, SZEREDA csak szláv lehet. Punktum!
Csak épp nincs szláv hang, gyök, szóelemző magyarázat se rácul, se tótul, se bunyevácul e szóra. Csak ott van, és azt jelenti, amit.
Magyar nyelven viszont van!
A SZEREDA szó oly régi, mint a magyar nyelv.
A SZEREDA egy meghatározó fogalmi tárgykör összegző megnevezése.
A magyar SZERDAHELYEKről, SZEREDA nevű településekről írtam egy rövid jegyzetet, a honlapomon fellelhető.