CSERÉP – Agyagból formált és kiégetett vékonyfalú készítmény, illetve ennek anyaga. [MÉKSZ: szláv] Ez is CSER azaz CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS. Az agyag, más szóval SÁR, CSÉR, kiégetve CSERép lesz. A fazekas eredeti neve az ősiségben GERENCSÉR, ami azt jelenti, hogy SÁRGÖRÖNGYből, CSÉRből készitett ÉP CSERÉPedényt. A CSERép törés esetén RECSegő, CSÖRrenő, CSERrenő, RECS-csenő hangot ad. A CSERÉPedény TÖRékeny, s a CSERrenés, CSÖRrenés a CSERépedény TÖRéséhez hasonló RECCSenő hang. Ez hangutánzó megnevezés, és mindenképp magyar nyelven. Ha a KERámia szóalakot vesszük, KÖRértelmű, hiszen edényként KORongon KÖRforgással munkálják meg. Az R hangcsoport – ERÉ – a kOROngon agyagból készülő, vÖRÖsre, pIROsra égetett csERÉp, tÖRÉkeny anyag. Az R.P – P.R gyök: RéP – PoR, a REPedő, ROPpanás, a PORrá törhetőség. A cserÉPedény addig érték, ameddig ÉP. Ha RECCSen, CSERren, már nem ÉP. Megjegyzendő, hogy a latin és utódnyelvei a CSER és nem a KER gyökre építik a szót. Nem KERámia hanem CERamie, amely kiejtve CSERámie a CSERép CSER gyökével. Tehát a gyök ómagyar ősnyelvi örökség azokon a nyelveken. &