CSÁSZÁR – Uralkodó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < …C. J. Caesar* nevéből] A CSÁSZÁR szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből ered: CSáSZ – SZőCS. Nagyon furcsa megállapítás, hogy mi kaptuk a szlávoktól. A CSÁSZÁR szó régebbi keletű Caesarnál, s a szlávoknál, még az egynyelvűség idején képződhetett.
Itt a csasz, CSÁSZ, csesz, csősz, az ÁSZ és SZÁR (szer, szor) értelemadó gyökök szerepét kell megfigyelni. A CS.SZ – SZ.CS gyök: CSáSZ – SZőCS jelöl mozgásformát CSÁSZkál, vigyázó CSŐSZt, aki mint vigyázó végigpÁSZtázza a felügyelt területet. De CSISZolt választékos viselkedést és CSESZegető, uralkodó hajlamot is. Az ÁSZ a meghaladhatatlan magasság és kiterjedés. A SZÁR magas SZÁL. olyan szál, SZÁR, amely kiemelkedik a többi fölé, és képességei okán SZORzati fölénnyel bír. Ilyen SZÁL volt a zsidók királya, aki mindenki feje fölé emelkedő magasságú volt, és SZÁL is volt a neve (Biblia, I Sámuel könyve 9:3). Itt még az ősmag(yar)-nyelven beszéltek a zsidók, SZÁL apjának neve KIS. A később teljesen megváltozott héber nyelven SZÁL neve SAUL (Szául) alakra módosult. Tehát volt előzőleg már ilyen szó névként az ősmag(yar)-nyelvben, amely ez esetben az etruszkból öröklődött a latinba. Viszont a KAJ és a CSÁSZ gyökök nem keverhetők össze. Mivel a Caesar név, etruszk eredetű lehet, amely kiejtve Kajeszár, ez valakinek magas KAJeSZÁRként felnőtt jellemzőből eredő megnevezése. Kajsza nevűek ma is vannak Székelyföldön, Sóvidéken. Ha boncoljuk: KAJESZÁR, három gyök: kaj, jesz, szár. A KAJ = hajlott, fejlett (nőtt), JESZ = van (lenni), SZÁR = szál. Az orosz CÁR szó a SZÁRból SZ > C váltással lett CÁR. A szóban meghatározó értelmű az ÁR ősgyök, amelynek változatai jelen voltak már előzőleg a bíró, báró, úr, király, fáraó szavakban. Így uralkodói címként való korábbi jelenlétére az ERőre utaló ÁR gyök is bizonyíték. A CzF Szótár eredeztetését saját magyarázata is megcáfolja, hiszen csak a római birodalom maradványain élők majmolták, a keleti szláv nyelv vonzásában élők és a többi keleti nép már nem. Íme a CzF idézet: „A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber (elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.” Kiem. K.S. Még egy bizonyíték az etruszk eredetre: Caesar családneve Iulius és a IULIA gens-hez tartozott. Itt sejthető az etruszk örökségű régebbi főségi, gyula kötődése a családnak. Az apja személyneve is Caesar volt. Végezetül megállapítható, hogy bár a germán nyelvekbe a KAJESZÁR névből módosult KAISER-re az uralkodói cím, a magyar nyelv – amely képi, hasonlósági, ösztöni behatások nyomán ad megnevezéseket – nem azt vette át, nem vehette át, mert nem illett bele, s így nem vette be, kidobta magából. A magyarul rosszul hangzó KAJSZÁR gúnyoló értelmű lenne egy uralkodóra. A CSÁSZ (csősz), mint mozgó vigyázó jelentésű gyökkel indul, és a SZÁR gyök jelzi a magas uralkodói állást: CSÁSZÁR.
*Megjegyzendő: Iulius Caesar nem óhajtott magasabb elismerést, mint amilyen Nagy Sándort övezte, és Nagy Sándor csak király volt. Bizonyítékok sora van a történelemben, hogy a nagyzási hóbort, a hiúság miatt törte a nyavalya –esetenként szellemi fogyatékos – utódait (Caligula, Néró stb.) a Caesar (Kajeszár) név, mint cím felvételére, viselésére.