CSÁSZÁR – Uralkodó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < …C. J. Caesar nevéből] A CSÁSZÁR szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből ered: CSáSZ – SZáCS. Nagyon furcsa megállapítás, hogy mi kaptuk a szlávoktól. A CSÁSZÁR szó régebbi keletű CAESARnál, s a szlávoknál. A CSÁSZ és SZÁR gyökszavak még az egynyelvűség idején képződtek, és bármily furcsán hangzik, semmi köze egymáshoz a CSÁSZÁR és CAESAR szavaknak. A latin nyelvben a CSÉ hangzást a CE hangpárossal jelölik. A CAE kiejtve: KAJE. A KAJ és a CSÁSZ gyökök tehát nem keverhetők össze. A CS.SZ – SZ.CS gyök: csasz, CSÁSZ, csesz, csész, csisz, csosz, csősz, csúsz, csüsz – mozgással kapcsolatos szavak értelemmeghatározó eleme. A CSőSZ – SZőCS, jelöl mozgásformát CSÁSZkál, vigyázó CSŐSZt, aki mint vigyázó végigpÁSZtázza a felügyelt területet, SZŐCS, aki meghatároz, kirajzol, kiszab vonalakat. De CSISZolt választékos viselkedést és CSESZegető, uralkodó hajlamot is. Mivel a CAESAR név etruszk eredetű lehet, amely kiejtve Kajeszár, ez előzőleg valakinek magas KAJeSZÁRként felnőtt jellemzőből eredő megnevezése. A KAJla magasra nőtt, többiek fölé HAJló. Iulius CAESAR esetében nem a testi magasság, hiszen ő alacsony volt, hanem már elődei rangbeli magassága lehetett a névadó. Az apja személyneve is CAESAR, azaz KAJESZÁR volt. Ha boncoljuk: KAJESZÁR, három gyök: KAJ, JESZ, SZÁR, és két hangcsoport: AJE, ESZÁ. A KAJ = hajlott (nagy kajla), fejlett (nőtt), JESZ = van (lesz, lenni), SZÁR = szál. A J hangcsoport – AJE – az AJAk (beszél), kUJAk (üt), rAJOng szavakban. Az SZ hangcsoport – ÁSZÁ – valaminek a legnagyobbja, ÁSZA, a csúcsra mÁSZÁst, felkÁSZÁlódást is jelenti. Az ÁSZ – SZÁ ősgyök: magas minőség, erő, széles kiterjedés értelmű. Az ÁSZ a legmagasabb értékű ütőkártya, az ASZtag a legmagasabb, legszélesebb gabonarakás. Az ÁSZ a meghaladhatatlan magasság és kiterjedés. Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RáSZ, a SZÁR, szorzati értelmű gyök. Nagy kiterjedésű, elágazó, többSZÖRöződő. A SZÁR lehet magas SZÁL. olyan szál, SZÁR, amely kiemelkedik a többi fölé, és képességei okán SZORzati fölénnyel bír. Ilyen SZÁL volt a zsidók királya, aki mindenki feje fölé emelkedő magasságú volt, és SZÁL is volt a neve (Biblia, I Sámuel könyve 9:3). Itt még az ősnyelven beszéltek a zsidók, SZÁL apjának neve KIS. A később teljesen megváltozott héber nyelven SZÁL neve, Saul, azaz Szául alakra módosult. Létezett tehát előzőleg már ilyen szó névként az ősnyelvben, amely ez esetben az etruszkból öröklődött a latinba. Az orosz CÁR szó a SZÁRból sz > c váltással lett CÁR. A szóban meghatározó értelmű az ÁR ősgyök, amelynek változatai jelen voltak már előzőleg a bÍRó, bÁRó, ÚR, kIRály, fÁRaó szavakban. Így uralkodói címként való korábbi jelenlétére az ERőre utaló ÁR gyök is bizonyíték. A CzF Szótár eredeztetését saját magyarázata is megcáfolja, hiszen csak a római birodalom maradványain élők majmolták, a keleti szláv nyelv vonzásában élők és a többi keleti nép már nem. Íme a CzF idézet: „A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber (elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.” Kiem. K.S. Még egy bizonyíték az etruszk eredetre: Caesar családneve Iulius és a IULIA gens-hez tartozott. Itt sejthető az etruszk örökségű régebbi főségi, gyula kötődése a családnak. Végezetül megállapítható, hogy bár a germán nyelvekbe a KAJESZÁR névből módosult KAISER-re az uralkodói cím, a magyar nyelv – amely képi, hasonlósági, ösztöni behatások nyomán ad megnevezéseket – nem vette át a KAJESZÁR szót uralkodói cím megnevezésére, nem vehette át, mert nem illett bele, s így kidobta magából. A magyarul rosszul hangzó KAJSZÁR (kajsza = görbe) gúnyoló értelmű lenne egy uralkodóra. A CSÁSZÁR szó a CSÁSZ (csősz), mint mozgó vigyázó jelentésű gyökkel indul, és a SZÁR gyök jelzi a magas uralkodói állást: CSÁSZÁR.
/*/ Megjegyzendő: Iulius Caesar nem óhajtott magasabb elismerést, mint amilyen Nagy Sándort övezte, és Nagy Sándor csak király volt. Bizonyítékok sora van a történelemben, hogy a nagyzási hóbort az utódait törte, a hiúság miatt (Caligula, Néró stb.) a Caesar – KAJESZÁR név, mint cím felvételére, viselésére.