CSÁSZÁR

CSÁSZÁR – Uralkodó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < …C. J. Caesar* nevéből] A CSÁSZÁR szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből ered: CSáSZ – SZáCS. Nagyon furcsa megállapítás, hogy mi kaptuk a szlávoktól. A CSÁSZÁR szó régebbi keletű CAESARnál, s a szlávoknál. A CSÁSZ és SZÁR gyökszavak még az egynyelvűség idején képződtek, és bármily furcsán hangzik, semmi köze egymáshoz a CSÁSZÁR és CAESAR szavaknak. A latin nyelvben a CSÉ hangzást a CE hangpárossal jelölik. A CAE kiejtve: KAJE. A KAJ és a CSÁSZ gyökök tehát nem keverhetők össze. A CS.SZ gyök: csasz, CSÁSZ, csesz, csész, csisz, csosz, csősz, csúsz, csüsz – mozgással kapcsolatos szavak értelemmeghatározó eleme. A CS.SZ – SZ.CS gyök: CSőSZ – SZőCS, jelöl mozgásformát CSÁSZkál, vigyázó CSŐSZt, aki mint vigyázó végigpÁSZtázza a felügyelt területet, SZŐCS, aki meghatároz, kirajzol, kiszab vonalakat. De CSISZolt választékos viselkedést és CSESZegető, uralkodó hajlamot is. Mivel a CAESAR név etruszk eredetű lehet, amely kiejtve Kajeszár, ez valakinek magas KAJeSZÁRként felnőtt jellemzőből eredő megnevezése. A KAJla magasra nőtt, többiek fölé HAJló. Ha boncoljuk: KAJESZÁR, három gyök: KAJ, JESZ, SZÁR, és két hangcsoport: AJE, ESZÁ. A KAJ = hajlott, fejlett (nőtt), JESZ = van (lesz, lenni), SZÁR = szál. A J hangcsoport – AJE – az AJAk (beszél), kUJAk (üt), rAJOng szavakban. Az SZ hangcsoport – ESZÁ – valaminek a legnagyobbja, ÁSZA, a csúcsra mÁSZÁst, felkÁSZÁlódást is jelenti. Az ÁSZ – SZÁ ősgyök: magas minőség, erő, széles kiterjedés értelmű. Az ÁSZ a legmagasabb értékű ütőkártya, az ASZtag a legmagasabb, legszélesebb gabonarakás. Az ÁSZ a meghaladhatatlan magasság és kiterjedés. A SZÁR, szorzati értelmű gyök. Nagy kiterjedésű, elágazó, többSZÖRöződő. A SZÁR lehet magas SZÁL. olyan szál, SZÁR, amely kiemelkedik a többi fölé, és képességei okán SZORzati fölénnyel bír. Ilyen SZÁL volt a zsidók királya, aki mindenki feje fölé emelkedő magasságú volt, és SZÁL is volt a neve (Biblia, I Sámuel könyve 9:3). Itt még az ősmag(yar)-nyelven beszéltek a zsidók, SZÁL apjának neve KIS. A később teljesen megváltozott héber nyelven SZÁL neve, Saul, azaz Szául alakra módosult. Vagyis létezett előzőleg már ilyen szó névként az ősmag(yar)-nyelvben, amely ez esetben az etruszkból öröklődött a latinba. Az orosz CÁR szó a SZÁRból sz > c váltással lett CÁR. A szóban meghatározó értelmű az R hangos ősgyök, amelynek változatai jelen voltak már előzőleg a bíró, báró, úr, király, fáraó szavakban. Így uralkodói címként való korábbi jelenlétére az ERőre utaló ÁR gyök is bizonyíték. A CzF Szótár eredeztetését saját magyarázata is megcáfolja, hiszen csak a római birodalom maradványain élők majmolták, a keleti szláv nyelv vonzásában élők és a többi keleti nép már nem. Íme a CzF idézet: „A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber (elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.” Kiem. K.S. Még egy bizonyíték az etruszk eredetre: CAESAR családneve IULIUS és a IULIA gens-hez tartozott. Itt sejthető az etruszk örökségű régebbi főségi, GYULA kötődése a családnak. Az apja személyneve is CAESAR azaz KAJESZÁR volt. Végezetül megállapítható, hogy bár a germán nyelvekbe a KAJESZÁR névből módosult KAISER-re az uralkodói cím, a magyar nyelv – amely képi, hasonlósági, ösztöni behatások nyomán ad megnevezéseket – nem azt vette át. A KAJESZÁR szót uralkodói cím megnevezésére, nem vehette át, mert nem illett bele, s így kidobta magából. A magyarul rosszul hangzó KAJSZÁR gúnyoló értelmű lenne egy uralkodóra. A CSÁSZ (csősz), mint mozgó vigyázó jelentésű gyökkel indul, az ÁSZÁ a meghaladhatatlan magasság és erő. A SZÁR gyök jelenti a magas uralkodói állást: CSÁSZÁR. /*/ Megjegyzendő: IULIUS CAESAR nem óhajtott magasabb elismerést, mint amilyen NAGY SÁNDORt övezte, és NAGY SÁNDOR csak király volt. Bizonyítékok sora van a történelemben, hogy a nagyzási hóbort, a hiúság miatt törte a nyavalya – esetenként szellemi fogyatékos – utódait (Caligula, Néró stb.) a CAESAR – KAJESZÁR név, mint cím felvételére, viselésére.