CSÁRDA – Falun, városon kívüli (országút menti) kocsma, fogadó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát < …perzsa] A CSÁRDA a CS.R – R.CS gyökből induló szó: CSáR – RiCS. A CSÁ gyök a félre irányt jelenti. A félreCSApott CSÁkó, CSÁrdás kiskalap. A CSÁmpázó léptek. Az utak, letérők melletti CSÁRDA, olykor lÁRmás, CSÁRmás keDvtelést (d), DAlolást lehetővé tevő iDőmulató helyiség. Itt ropták a CSÁRDÁSt. A csárDA, zárDA, dalárDA, lovarDA, szerDA, korDA és más szavakban a DA gyök, annak képletes-valós hatÁRain, tERületén, kÖRén (ár, er, or) belüli lehetőségek, szabályok által megengedett – ADatott – cselekvést jelenti. Ám, ezt csak magyar nyelven lehet megfejteni, megérteni. Nem olaszul, németül, perzsául, délszláv nyelveken. A CSÁRDA néha összevethető volt a DALÁRDÁval, a kórusban énekelt DALok hallatán. A CSÁRDALÁRMA a CSÁRDÁhoz kapcsolódó jelenségek összessége. A CSÁRDA és LÁRMA szavakat összeírva az okot is megtudjuk, mitől a LÁRMA: csárDALárma: DAL! S persze, annak nyomán a tánc. Ezekből: CSÁRDA: perzsa > szerb–horvát, DAL: hangutánzó, LÁRMA: olasz > német eredetű a nyelvészek szerint. A CSáRDaLáRMa – CSáRDa, DaL, LáRMa hangváz: CS-R-D-L-R-M – CS-R-D, D-L, L-R-M. azonos hangok. Az egyik legmagyarabb szót, a magyarságra legjellemzőbb vonást igyekeznek szerb–horvátnak, perzsának beállítani. Ha fordítjuk: DACSÁR, innen a szláv DÁCSA, amely szómegfordítással, hangkieséssel alakult ki még az egynyelvűség idején, majd átment az utódnyelvekbe. Az RD hangcsoport – ÁRDA – ősmag(yar)-nyelvi ismertetőjele a szónak. A CSÁRDA az út mellett (csára), vagy ERDŐszélén állt. Itt a CSApra vert hORDÓ fő szerepet kapott, abból csORDUlt a bor. Volt ott dalÁRDA, táncra pERDÜlés. Történtek benne fERDE dolgok, főleg amikor zORDOn kedvű, mORD betyárok is megfORDUltak ott. Volt ORDÍtozás, CSÁRmálás, RICSaj, RÁCSujozás, veRekeDés, DöRgés, DuRRogás, mert az ital miatt az ÖRDÖg költözött az emberekbe. Sok értéket elhERDÁltak benne. De vidám hangulata is volt (van). Táncban fORDUltak, pörögtek a mulatozók, eljárták a csÜRDÖngölőt, csÁRDÁst. Az RD párosnak, mint R.D – D.R gyöknek: RuD – DöR, van kapcsolata a CSÁRDÁban történő eseményekkel. A CSÁRDÁba viszed boRÚD-DERűd, oltani vagy fokozni a boRODdal, van DÖRgés. DURrogás. Nos, van ennyi értelmi kötődésű szó a CSÁRDÁval kapcsolatban a szerb–horvát, perzsa nyelvekben? Igaz a CzF Szótár is bizonytalan eredetet ír, de az eredetre való utalásai a CzF Szótárnak felülírhatók, mivel ők még akkor nem ismerték fel a három-, négyhangos értelemadó hangcsoportokat, azok azonosító hitelességét, így tévedhettek e dologban.