CSAP1 – Üt, pofon csap. Fejébe csapja kalapját. Villám csap a fába. Átcsap az út túlsó felére. Zajt csap. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] E szó mindenképp két valaminek a találkozása, kAPCSolódása. A CSAP a CS.P – P.CS gyök hangjai: CSaP – PaCS. Az APCS – CSAP – PACS hangváltásokkal eljutunk a PACSihoz.
A tAPS is két tenyér összeCSAPása, és valószínű eredetileg tAPCS volt. A sort még lehet folytatni, hiszen igekötőkkel hatalmas bokor alakul ki: felCSAP valaminek, kAPCSolatba kerül egy új foglalkozással, megCSAPtat egy szekér farakományt, vagyis CSAPtató fával körbeCSAvarva szorosabb kAPCSolatra kényszeríti a rakomány anyagát. LeCSAP valamit az asztalra, beCSAP valakit, de az ajtót is beCSAPhatja. RáCSAP, odaCSAP, visszaCSAP, összeCSAP, hozzáCSAP, mind más-más értelmet ad az alapszónak. A P hang, a CSA ősgyök a női nemi szerv megnevezésénél is a szoros kAPCSolatot jelenti. Ha fordítjuk: CSAP – PACS, PECS, PICS, POCS, PUCS stb. A PACS gyökkel szintén változatok hozhatók létre: PACSkol, PECSét, kaPOCS, kalaPÁCS, de riPACS is. A két részben tárgyalt CSAP gyök alapjában véve egyetlen fogalmi kört jelöl a kAPCSolat létrehozását, vagy megszüntetését. Egyik német, másik finnugor. Hol a következetesség az akadémiai nyelvészeknél?
CSAP2 – Folyadéknak, gáznak csőből való kieresztését lehetővé tevő illetve áramlását szabályozó szerkezet. Növény metszett ága. Illesztések csapja. Tengelycsap. Egy éves szarvasbikának még el nem ágazott szarva. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A CSAP a CS.P – P.CS gyök: CSaP – PaCS. Ez a CSAP is kAPCSolat, mint az előbbi. Minden CSAP alaptesttel való kAPCSolatból induló kiÁGazás. Székelyföldön elCSAP azt jelenti: elenged. Azaz, elCSAPja azt, ami a kezében van. Vagy a kienged értelmű: kiCSAP, kiCSAPja a tehenet a kapun, hogy CSAtlakozzon a CSORDÁhoz. Ez utóbbi azért érdekes, mert a vízCSAP megnyitása után CSORDOgál a víz, a tehén kiCSAPása után a CSORDÁval elballag. A CSAP szó a CSA gyökből a CSÁ értelméből (félre) indul épp, mint a CSAvarás, és a CSAP megnyitása is félreCSAvaró mozdulat. Ez volt az első CSAPok esetében is, mert azok derékszögben elfordítható, elCSAvarható CSAPok voltak, és valószínű a nagy fafeldolgozó, szőlőtermesztő Noé apánk találmánya, aki így nevezte meg. Az esőCSEPPek odaCSAPódásának hangutánzója: CSEPP, CSAP, CSAPadék. A leCSAPódó harmatCSEPPek, a CSAPból lassan CSÖPögő vízCSEPPek. A tengelyCSAP CSAPágyazott vége, a korona alatti, foggyökért erősítő CSAP, mindannyi kAPCSolat. Az állhatatlan, megbízhatatlan CSAPodár, aki ide-oda CSAPódik új kAPCSolatokat keresve. Mivel a felsorolt szavak mind a gazdag szóbokrú CSA ősgyökkel, a CSAPpal kAPCSolatosak, elvárnánk a szerkesztőktől a CSAP szónak ilyenszerű, átfogó német nyelvű szóbokrát, párhuzamait, magyarázatát. Végül is érthető a CSAP többféle, ilyen és olyan jelentése a szóbokron belül, de az eredet megosztott volta ugyanazzal a gyökkel rendkívül furcsállható.
CSAPLÁR – Csárda, kocsma férfi italmérője. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? német] A CSAPLÁR a CS.P – P.CS gyök bővítménye: CSaP – PaCS. A CSAPLÁR a hordót CSAPoló, CSAPoLÁR, CSAPLÁR. Tulajdonképpen CSAP kezelő. Az -ÁR képző jelen van a kádár, bognár, bodnár, búvár és más szavakban is. Német? A PL páros magyar nyelvi jelenség. Itt jellemzőt rejtő alvó P.L – L.P gyök a szóban: PoL – LoP. A CSAPLÁR, amikor csaPOL „megLOPja” a hordót. A picinységek, ponthelyzetek, pü (víz) finom P hangja együtt a lágy L hanggal különböző szavakba – cséplő, gyeplő, kereplő, napló, szereplő, táplál – lefejtő, irányító, felhívó, ellátó értelmet visz stb. Ez igazoló, útmutató a magyar eredethez.