Ősmag(yar)-nyelvi szavak
CSÁNGÓ – Bukovinában, Moldvában élő vagy onnan származó magyar népcsoport. [A MÉKSz szerint: csáng ’ide s tova kereng’] A csángók ősidőktől Moldvában élő, és a mai napig az ősi ógörögös -esz, -isz végződésű nyelvjárást megőrző magyar nyelvű nép, mely nép közé később az osztrák üldözés elől menekülőként székelyek is letelepültek. A csan gyök a kínaiaknál, Szecsuán (Szécsény) földjén letelepült falulakót jelent, ellentétben a vándorló életmódot folytatókkal. Ez valószínű ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Tehát a csángó szó nem csavargót jelent, ezt csak belebeszélték a szó jelentésébe az okoskodók. A csángók nem csavargó nép volt, hanem letelepült őslakók Moldva földjén, akikre később a beszivárgó valachok rátelepültek. Az ng páros a magyar nyelvben az egy ponthoz kötődést jelzi, mely ugyan enged kilengést, de csak bizonyos határig, és onnan vissza. Ez a letelepült nép mozgásterét jelenti. Ha a csángók oly nagyon szeretnék a vándoréletet, rég eljöttek volna Moldvából az ottani elnyomottságuk miatt. Talán nincs a csángóknál szülőföldjéhez jobban kötődő nép. Jobban kötődnek ősi lakhelyükhöz, ősmagyar eredetükhöz, mint sok más táj magyarsága, hisz a románok évszázadok óta gyomorforgató módon próbálják beolvasztani tűzzel-vassal őket, de ha megőrülnek miatta, akkor sem megy nekik. Nyelvjárásukról, nyelvük eredetéről, az eredeti kiejtéseik megőrzéséről Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyve bekezdő fejezetében vagy az sz-ező csángó és ógörög szavak összehasonlításában a 46. oldalon lehet tájékozódni.