CSALFA – Hamisan hitegető és hűtlen. [MÉKSZ: csal + ?fa] A CSALFA a CS.L – L.CS gyök bővítménye: CSaL – LoCS. A CSALFA szó nem vitatott, nincs eredet kétségbevonás, de a szó érdekessége miatt érdemes elemezni. A szó visszavisz az emberi történelem hajnalára.
Volt egy FA. Olyannak tűnt, mint a többi. CSALogató, szép, kívánatos finom gyümölcsökkel, amelyek eledelre jók. Egyetlen hiba: tiltva van! Ám ott van a FA mellett a CSALó, aki magát világosság angyalának mutatja be. Hitelesnek tűnő, mert olyan egyenesnek mutatkozik, mint a SZÁLFA. Ám CSALó, aki letérít, elCSAL valahová az egyenes útról: – Nincs tiltva, CSAk… – mondja. Hitelesnek tűnik, és elbűvölő kelléke – a tilalomFA, a CSALogató, szép, kívánatos finom gyümölcseivel – kellemes folytatást ígér. – Jónak és rossznak tudója leszel.
Ez a CSALFA szó eredete.
A CSALFA fordítható szó, és a rokonhangok váltásaival érdekes képet ad: L > R hangváltással, fordítással: CSAL-FA – FA-CSAR. Még egy hangváltás: F > V, újra fordítva FA-CSAR – CSA-VAR. A következő hangváltás CS > S és fordítás, így lesz: CSA-VAR – VAR-SA, ez egy halászháló. Vagyis a CSALFA addig LOCSog, CSALogat, FACSAR, CSAVAR, ameddig VARSÁba, azaz hálóba juttat. A VAR-SA a SI-VÁR fogság, onnan SÓ-VÁRoghatsz kifelé.
Példa a jelenlegi világhelyzet! CSApdában az emberiség!
Az LF kötött mássalhangzó-páros a baLFa szóban mutat párhuzamot. Az L.F – F.L gyök: LaF – FaL, a LAFog, FALaz, LEFetyel szavakban van jelen.