Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
A bérnyelvészet a CSALÁN nevét török eredetűként jegyzi. A CSALÁN szó több jelentést takar, de csak magyarul árulja el titkait.
———————————————-
CSALÁN – Szőreivel csípős fájdalmat okozó fűrészes levelű gyomnövény. [bérnyelvész: török] A CSALÁN, CSALÁNY a CS.L – L.CS gyökből indul: CSaL – LaCS. A CSAL kezdő ige jellemzőt rejt. Szép, CSIPkés, mélyzöld leveleivel odaCSAL, aztán szúrós bolyhos tüskéivel megCSÍP. Ezt az érintett CSALódásként éli meg. Hasonlóan a CSALfa LÁNYhoz (fiúhoz) – megCSAL.
Az L hangcsoport – ALÁ – jelen van a kELLEmetlen, csALÓ, csALÁs, nyALOgatás szavakban is.
Az L.NY – NY.L gyök: LáNY – NYáL, a CSípés utáni LENYalás, beNYÁLazás, NYÁLas NYALogatással való enyhítés is névadó jellemző.
A székely CSIHÁNY szó a CSÍpést és az azt követő kiütéseket is leírja. Úgy mondják: a CSÍpés kiHÁNYta magát a bőrön. A nemtetszés indulatszava: pIHÁ.
Fő névadók tehát: CSAL, CSÍP. A CSÍPés következménye: NYÁL, NYAL, LENYal, kiHÁNY.
Társítás: CSAL-NYÁL, fordul: CSAL-LÁNY – CSALÁNY. Vagy CSÍP-HÁNY, CSIP-HÁNY, kiesik a P hang – CSIHÁNY.
CSALÁN – LÁNCSA, gyökátforgatás, a szép zöld növény látványa odaCSALós, CSALOgatós, majd mintha LÁNCSA (ez volt a lándzsa eredeti neve) szúrt volna, oly égető a CSÍpés nyomát hagyta.
CSaLáN – LáNCSa hangváz: CS-L-N – L-N-CS.
A CSALÁN – NÁLACS teljes átfordítás azt jelzi, hogy a csípését NYALOGatással, NYÁLAZással próbálták enyhíteni.
CSaLáNY – NYáLaCS hangváz: CS-L-NY – NY-L-CS.
Ha nem vigyázol, szép zöld színével könnyen magához CSALNA.
CSaLáN – CSaLNa hangváz: CS-L-N – CS-L-N.
Érintve nem történne más, CSUPÁN beCSAPNA, megCSÍPNE.
CSuPáN – CSaPNa – CSíPNe hangváz: CS-P-N – CS-P-N – CS-P-N
A CzF Szótár említ még egy névadó jellemzőt: „Gyöke csal talán eredetileg sal, saly, saj, mennyiben fulánkjai salygó, sajgó fájdalmat okoznak. Ezen tulajdonságára vonatkozik a latin urtica is.” Kiem. K.S. Meglehet, alacsony, KURTA növése is jelen van a névben, vagy mivel ráhajlik a KÚTRAjáró gyalogÚTRA.
A latin uRTica, francia oRTie, román uRZica, cseh koPŘiva, lengyel poKRZywa, török isiRGan, mind CSALÁNt, CSALÁNYt, CSIHÁNYt jelent.
Honnan e szavak az adott nyelvekben?
A teremtés ősnyelvén a CSALÁNt, CSALÁNYt, CSIHÁNYt nevezték más neveken is: ÁRTÓK, ÉRZIK, KOPRÓ (tűz, éget), POKRÓ, SÜRGŐ és mások.
CSÍpése ÁRTÓ volt, az ÉRZÉKeny bőrt égette. A KOP, POK (cseh, lengyel) gyökök tűz jelentésűek voltak az ősnyelvben. A KOP gyök tüzet (fémolvasztó kúpkemence, pikírt, pokol, pék), égést jelentett. CSÍpése tüzesen – KOP – RÓVA RÓtta égette a bőrt, és SÜRGŐsen, vagy székelyül: egy HOPRA eNYHítésre várt.
Az ÁRTÓK a – URTICA, ÉRZIK a – URZICA szavakban a szóvégi, különálló A hang, indulatos nyomatékolás, vagy visszamutató. Csípés nyomán sajgón feltURZIK A bőrfelület:
éRZiKa – tuRZIK – uRZiKa hangváz: R-Z-K – t-R-Z-K – R-Z-K.
A csípés ártalmasságát jelzi az ÁRTÓKA, amely a latin nyelvben URTICA:
áRTóKa – uRTiKa hangváz: R-T-K – R-T-K.
Az említett nyelvek beszélőinek viszont halvány fogalmuk sincs arról: miért viseli e nevet a növény?
—————–
ttps://maszol.ro/eletmod/Immunerosito-valosagos-gyogyir-a-betegsegekre-tavaszi-zoldek-a-csalan
