CSALÁD – Szülők és gyermekek és legközelebbi hozzátartozóik közössége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CSALÁD a CS.L – L.CS gyökből indul: CSaL – LáCS. A CSALÁD szó a CSELekvés fogalmi körébe tartozó. A CSELéd is a CSELekvéssel rokon. A CzF Szótár szerint: „Régente gyakran egyjelentésünek vétetett cseléd szóval.”
A CSEL gyök jelzi, hogy a CSALád létrehozása, fenntartása CSELekvő tevékenységet követel. A fordított L.CS gyök: LáCS, a kaLÁCS szóban az összefonódást, kellemes finomságot jelenti. A jó értelemben vett CSEL a CSELekvésre vonatkozó, főleg a kéznek munka közben végzett érdekes, bármilyen bonyolult, fordulatos mozdulatra való képessége. Az elme is CSELekszik: befogad, tárol, mérlegel, utasítást ad. Az azok nyomán véghezvitt tettek beleszövődnek egész alkotó életünkbe, így a CSALÁD létrehozása, fenntartása, megfelelő irányítása is beletartozik CSELekedeteinkbe. Az ALA, ALÁ hangnyaláb az egy fő ALÁ tartozást és a csALÁdtagok egészséges ALÁzatát is jelenti. Igazi szeretetteljes vezetésű, eszményi CSALÁDban nincs LÁzaDás, mert azt a szeLÍDség jellemzi. Alapvető követelmény az igazi szeretet, amellyel minden megoldható! Az L.D – D.L gyök: LiD – DaL, hangjaival alkothatók a: DAL, DÉL DIL, DOL, DUL, DÜL gyökök, amelyekkel a CSALÁD életének követelményei, jellemzői, kísérőjelenségei írhatók le. A DALt jókedvvel végzett tevékenység váltja ki, a munka közben DALoló (melódia*) érzelmeit is beleviszi, és az eredményen is érződik. A DÉL egyenes, szép tartás, (deli, lédi) emelkedett lelkiség, amely egy jól működő szerető CSALÁDi élet jellemzője. A DILi szó az ősmag(yar)-nyelvben szeretet, szerelem, jó értelemben vett bolondos (önfeledt) boldogság és tisztelet kifejezője volt. A CSALÁDi tevékenységben a közös DOLogban, a cseLÉDek (családtagok) együtt LEnDÜLése, LÓDulása inDULása, haLADása követelmény. Ilyen összetartó CSALÁDnál DŰL a jöveDELem is. E tettek sorozata az értelmes élet fő CSELekvési iránya. A CSA – ACS ősgyök, a CSAP gyök értelmét is behozza, s akár hangátvetéssel is értelmet adó: a CSAlád bensőséges kAPCSolatra épülő CSAPat. A CSA gyökre épülő CSAládban, egészséges CSAPatszellem uralkodik. A CSAP összekötő kAPCSolatteremtő. A PACSi, azaz a tenyérbe CSAPás régen a megegyezés, a béke jele volt (pace = béke). Annak felrúgása CSAPást hozott a felekre. Az igazi CSALÁDban még nézetkülönbségek esetén sincs ACSarkodás, rACSolás (kiabálás). Az igazi, őszinte szeretetre ALApozott, összetartó CSALÁD az egészséges társaDALom ALApja, sejtje. A CSALÁD szó az első ősmag(yar)-nyelvet beszélők nyelvén képződött.
* A munka ősi megnevezéseinek egyike a MELÓ –, amely a testi EMELŐ (emel, lódít) munka mellett, eredményekben, erkölcsben is eMELŐ hatású, s amely DALolva szép és eredményes. A MELÓdia szó ellágyulás értelmű: MELL, MÁLló érzeLEM, kelLEM. MEL – LEM – MÜLe – füleMÜLe, füLEMüle. A meLÓDia szó azt is elmondja, hogy a DAL, előreLÓDító, azaz felLEnDítő hatású a DIA, azaz munka, MELÓ közben.
Jó tudni! A MELÓ szó nem jiddis, nem héber eredetű, csak mint utódnyelvek, azokban élt tovább. Értelme csak a magyarázó nyelven bontható ki.