CSAJ – Nő. Lány. [MÉKSZ: cigány] A CSAJ a CS.J – J.CS gyök: CSaJ – JaCS. Itt a CS hang kiCSinyítő értelme a meghatározó értelemhordozó. Kisgyerek mondja: teJECSke, vaJACSka, haJACSka stb. Székely szó is például a mérlegelésnél: JÓCSkán megvan. A J hang, a JA – AJ ősgyök nem idegen e témakörben, hisz a csAJ, a JÁny szerelemre felAJzottan nagyon buJós. A CSAJ gyök egyik jelentése a CzF Szótár szerint: „Evet, mókus. Így neveztetik hajlékonyságától, folytonos ideoda mozgásától. Máskép: csahó = csajó.” Máshol: „elavult gyök a lucskosat, vizeset jelentő.” A CSAJka (sajka) vízi jármű, tehát van nedvkapcsolat. A CSA ősgyök nőiségi és nedv kapcsolat jelentésű is. A CSÁJa az orosz tea, amely szintén víz. A nő egyik fő jellemzője a hAJlékonysága, keCSes mozgása, JÁrása, felAJzott állapotban: nedvessége, CSAJossága. A szép CSAJért megSAJdul a férfiszív. Sok CSAJ együtt lármát CSAp, azaz riCSAJoz. Székelyföldön van egy szó, amelyet a rendetlen, összevissza öltözetű, viselkedésű emberre, de inkább nőre mondanak: CSAJbatag. Meglehet, hogy az ősi kifejezés egyik értelmezés szerint az összevisszaság rendetlenség szemléltetésére volt használatos keletkezésekor, és a székelyeknél ily értelmet takarva maradt fenn a CSAJbatag szó. Vagyis a CSAJ szó is ősnyelvi eredetű, amit a cigányok nyelve megörökölt. Ez a valóság. Nem akarok senkit bátorítani a szó használatára, személy szerint nem használom. Sokkal lágyabb, megejtőbb, finomabb szó a: LÁNY. DUMA – Haszontalan beszéd. [MÉKSZ: cigány < déli szláv] A DUMA D.M – M.D gyökből indul: DuM – MoD. A DUMA, beszéd aDOMÁny az ember számára. Az első szavak egyike: DU = bő, DUna, de DÚDOlás is. MA = szájtevékenység: MAjszol, MAmog, MÁhol. A kisbaba: mmm, MA-MA. Aki DUMÁl sokat MOnD. A DUMA sok beszéd, bő, azaz DÚs MAgyarázkodás (gy = dj). Ha a DUMA cigány szó volna, akkor az orosz parlament cigány társaság? Az M hangcsoport – UMA – azt is jelenti, hogy a dUMA szavak tÖMEge, amely lehet EMElkedett hangulatot keltő, ha túl dagályos, ÉMElyítő hatással van a hallgatókra. Jelen lehet bármely nép szókészletében, de eredete ómagyar ősnyelvi, s csak a magyarázó nyelven értelmezhető.