CSABA: A névmutató szerint jelentése: ajándék. Bár a néveredet kutatók töröknek írják, a név ősi magyar eredetű. Erre bizonyíték, hogy több jellemzőből való kialakulására csak a mai magyar nyelven van magyarázat. Kialakulása a kezdetek idejére tehető, amikor még egyetlen nyelvet beszélt a Föld népe. Egyik ezek közül a fán sarjadt ág, amelyet CSAPnak neveztek, és székelyül még ma is a fa CSAPjA, ága, BOga. Tehát az ősi nyelven CSAPA, CSABA kisarjadt ágat is jelentett. Ám jelenthetett CSAPÁst mérő harcost is, aki mindig odaCSAPA. Ugyanis az ősnyelv egy változatát beszélő inkáknál a király, a nép vezére a nap fiának számított, és CSAPA NAPU volt a neve. Békésebb értelmezése, még a kezdeti juhászkodások idejéből való, A CSABA, fordítva BACSA, BACSÓ, BÁCS, berBÉCS stb. mind e fogalomkörből ered. A juhok nagyBECSŰ állatok voltak, mert gyapjúból, bőrből ruha készült, amely egy életen át hasznavehető volt. A CSABA a kiCSI BArika, azaz bárányka ide-oda forgatott, becézett alakjából is állandósulhatott. A magyar nyelv szómegfordító képességeiből, főleg a kedves lény (gyermek, kisállat) esetében, annak megnevezésekor, minden lehetőséget kimerít. Így van a Katalinnak húsznál több becézett változata, de az Erzsébet sem marad le nagyon, az Anna sem. Ezek is mind ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. A kiCSI BArika CSÁBOs szépségű kis állat. A CSIBA, CSABA, CSABI és változataik innen erednek. Az ajándék értelmi párhuzama a BECS, BECSEs szóalakban is jelen van. Egy kis csecseBECSE. Vagy cseCSEBEcse. A kóborló jelzőhöz: CSABA név a CSA ősgyökből indul. A CSA egyik jelentése: félre. Ilyen a CSÁ (irány), a félreCSApott CSÁkó, CSÁrda (az úttól félre), Ugyanakkor a CSÁB, CSÁBOs, elCSÁBÍt az egyenestől, más irányba terel. Az első CSABA, CSÁBOsan szép CSÁBÍtó legény lehetett, és férfiként a nők által szeretett, becézett CSABIKA. Ha a török nyelvekben is jelen van, azt az ősmag-nyelvből örökölték.