CIVIL – Polgári, nem katonai. [bérnyelvész: német < latin] A CIVIL a C.V – V.C gyökből induló szó: CiV – ViC. Leszögezhető az elején, hogy a dolgozó polgár, CIVIL megnevezése, a CSElekvést jelentő CInál, CSInál, CSI ősgyökéből, CS-re váltott hanggal indult.
A teljes megértést segítik a rokonhangváltások. A V > F > B > P hangok felváltva jelennek meg a kapcsolódó kifejezésekben. Ha a V > F hangváltást alkalmazzuk, akkor a gyök: CIF – FIC vagy CSIF – FICS. Ez a CSIFál, CSEFál*, CSIVÁL, CSIVEL, azaz CSInál, műVEL. A CSElekvést SZÍVvel (csivil, csivil), szívVEL végző embercsoport. A CSIVIL CSEFÁLó CSINtalan alkotó kedvében CSINos dolgokat alkotott.
Minden alkotó munkának CSÍnyje, CSELE van. A kellemes beszélgetést CSEVegésnek, CSEVErészésnek, FECSEgésnek nevezzük, főleg a VACSora közbeni kötetlen, CSAVaros, FACSaros, tréFACSináló VICCelődő BESZélgetést.
Valaha egy ősi – hordót, kádat készítő – mester rájött, hogy a fenékrészt akkor tudja rögzíteni szilárdabban, ha a dongák végén bemélyülő sáncot, csáncot, hornyot vág köröskörül. Ötletes, új, CSINos, CSÍNYes megoldásként, örömében CSIN néven nevezte. Ma is CSINja van a hordónak, kádnak.
CSINál = CSEFál, utódnyelveken a CSEFál fordított gyöke: FACite, FACe ragadt meg. A CIF – FIC gyökkel a munka eredménye: CIFra – FICere. A szépített írásjel, CIFra, a rejtjeles írás CSIFrírozás. A CIVil szónál a CSIV volt az eredeti gyök, és VILágos VIL gyökkel folytatja. A CSIVIL szó kiesett a magyar nyelvből, és latinból visszahozott alakja rögzült: CIVIL. A gyökszót a latin nyelvekben CSI-nek, esetenként SZI-nek ejtik. Ez a mi CSI ősgyökünk, amely cselekedettel, csinálással, csintalansággal, s indítóerőként a SZIvvel kapcsolatos. Mondhatnánk: tevő, tevékenykedő. A VIL gyök a VILágosságot jelzi.
Az úrias városi CIVIL kötetlenebb életmódú volt, mint a nemesi úri osztály. Nem voltak rang, etikett szerinti kötelezettségei. A szó valós értelmében a CIVIL nyitottan CSELekvő, VILágosságra fogékony, VICCELő, nyíltan CSEVELő, SZÍVVEL, VESZELen (boldogan), nyitottan BESZÉLő.
CiViL – ViCCeL hangváz: C-V-L – V-C-L.
Teljes odaadással dOLGOzó, szOLGÁló, VOLgár, vOLGÁr, pOLGÁr**.
A V hangcsoport – IVI – a mŰVEs, mŰVElt, tEVÉkeny, cselEVÉk szavakban mutatja jellemzőiket. A ták, ték gyökök nyomán a TÉKonyságot, tehát munka TEVÉKenységét, mondhatjuk úgy TIVIKenységet végző (tivik – civik) embercsoport, az a réteg, amely munkájával járul hozzá az intézmények fenntartásához, működtetéséhez. Az ősnyelvből vett latin szó nem a TEK gyökkel indulva utalt a TEVékenységre, hanem a CSElekvés CSI gyökszavával. Az örökös változást jelző V hang maradt a szó tengelyében: CSIVIL, CSIVEL, műVEL. Tehát a CIVILség a CSElekvő, CSInáló (nem kell leértékelni ezt a szót).
A V.L – L.V gyök: ViL – LiV, tevékeny, VILágosságkedVELő, önmagát műVELő, gyermekeit jóra, munkára, tisztességre neVELő, szabadLEVegőn élő, létét ÉLVező népréteg.
Az ősi ciVIL, csiVIL réteg nem a mai értelemben vett polgárság! Az akkor nem létezett, hanem volt egy egyszerű, VULgár, VOLgár (vul > vil – civil), de egyszerűségében nem balga, hanem dolgozó, földdel (föl – vul, vol) is értelmes munkával szolgáló, dolgos polgári réteg, az összes termelőmunkát végzők, a települések összetartó népe. De földet megműVELő VOLgárok és a kézműVELők, kézművességgel, anyagok megműVELésével TEVékenykedők (tev – vet) is.
A munka nemesít, a történelem folyamán ez a FÖLdeken dolgozó, gazdálkodó, ezermesterként forgolódó réteg hagyta maga után itt a Kárpát-medencében is a népdalokat, népmeséket, táncokat, faragványok, varrottasok rajzolatait, szőtteseket stb. Ez a nép hagyta maga után a műVELtség, CIVilizáció (csi), ciVILizáció VILágos, mélyreható, ma is látható nyomait. Az a réteg, amely kötődött Teremtő Istene által megszabott küldetéséhez: műVELd a FÖLdet! Ehhez eszközöket is gyártottak maguknak. Nem a kalmárok, nem a haszonlesők, kötetlenül libegők, hanem azok, akik dolgoztak! Ez VILágos, műVELt elmével irányított TEVÉKenységet (tivik – civik) követelt meg.
E nép mindig FOLók, FOLyók mellé telepedett, ott épített FALat, FALut, amely táVOLról nézve egy kellemes FOLt a tájban. Eltérő eset, ha nem FOLyó mellé, akkor bővizű FORrásokkal tele helyeken. A VULgár*** szó itt nem lealacsonyító, hisz a FÖLd népét, VÖLgy népét jelenti, akik mindent tudnak a természetes életről, életvitelről. A CIVIL szó nem német, nem is latin, hiszen minden összetevője, de ezen felül eredete, gyökere, minden oldalági nyelvi kötődése magyar, magyarul érthető, és e magyarázó nyelven VILágosítható meg.
———————————
/*/ Az ezermester székely kézművesek, CSEFÁLÓk első Italföldi telephelye mai napig CSÉFALU néven létezik az olasz csizma déli csücskében. Némelyek szerint KŐFAL eredetileg, de az is magyar nyelvi elemekből áll, mert olaszul ne CEFALU a KŐFAL. A Teremtő által sejtjeinkbe épített, mai napig megőrzött teremtés ősi nyelve, magnyelv a történelem igazi krónikása.
/**/ Bár mindenki sátorban kezdte az emberiség történelmének legkorábbi kezdetén, de az ősnyelvű POLgár már nem volt sátorlakó, mert a megnevezés tartalmazza a fal, falu, POL, POLu (polisz), POL, FOL gyökszavát. Erről bővebben a polgár címszónál.
/***/ Így érthetővé válik az is, hogy a VOLga folyó nevében nemcsak a víz FOLyása, hanem a partjai mentén elterülő kiVÁLóan megműVELhető FÖLd értelme is jelen van. Mellette élő FALulakó – akkor még az ősnyelvet beszélő – VOLgárok FÖLdműVELő nép voltak. A ma is híres BOLgárkertészetnek tehát az ősiségtől a népnevükben megőrzött komoly alapjai vannak. FÖLdműVELőként nem szívesen hagyták ott kedVELt helyüket, hanem kényszerítő okok miatt. Nem rablóként jöttek mai helyükre, hanem FÖLdet kerestek, DOLgozni akartak. A dOLGÁt végző, kertjét műVELő, DOLgozó BOLgár, POLgár, vagy dOLGOzó bOLGÁr mondatban sűrítve áll az erről szóló igazság.