CIMBORA – Szórakozásban, játékban stb. gyakori társunk, jó pajtásunk. [bérnyelvészet szerint: román < ? szláv]
A CIMBORA a C.M – M.C gyökből indul: CiM – MiC, és rokonhang változatokkal (c > sz: szim, szom, c > cs: csim) kiterjedt szóbokor alakul ki. A jó CIMborát – jelképesen szólva – SZIMatra megérzed. A CIMborák együtt vannak az eszem-iszom mulatozásokban. Bajok esetén SZOMorkodva. Az is lehet, hogy kezdetben a fő jellemző névadó a nem elmélyült, hanem csak SZÍNből BARÁTkozás: SZÍNBARÁT. Vagy csak a CÍMe BARÁT, de nem elmélyült érzelmi kapcsolat.
A CS.M gyökkel: CSiM, CSoM, mint egymásba CSIMbalkozó, CSIMpaszkodó, együtt CSOMbolygó, CSÁMborgók, székelyül: esszeCSOMborodók.
A CIMBORAság bizonyos érdekközösség is lehet. Székelyföldön van legelőCIMBORAság*.
Az MB páros, mint tengelyhangzó is, az eredet eldöntője.
Az MB hangcsoport – IMBO – az összefonódást jelenti a csOMBOlyog, a jó szándékot a jÁMBOr szóban. Csak egymást megértő, elfogadó EMBErek közt alakulhat ki jó cIMBOraság. Az ivócIMBOrák együtt mulatnak, ha úgy van együtt tOMBOlnak, majd hazafelé együtt IMBOlyognak.
A B.R – R.B gyök: BoR – RoB, a cimBORák BOR mellett, elképzelhető, hogy néha felmerül háBORgás is. A BARát szó is e gyökkel indul. A BÓRa légáramlat neve. A cimBORák egyazon táBORba tartoznak. összeBORulnak (háború). A BOR gyök másféle keveredő változatokat is jelenthet a szóban. A cimBORák összekacsintanak és összeBORulva együtt sodródnak. A cimBORaság idővel BARátsággá mélyülhet.
Az R hangcsoport – ORA – a köztük levő összetartó ERŐ, amely akár bARÁtsággá is alakulhat. A bÓRA jelent ÁRAmlatot is, egy hideg, száraz szél neve, akár a NemERE.
A CIMBORAság, mint állapot, egyféle CÍM, két EMBER egymás közti kapcsolatának fokozati minősítésében.
A CzF Szótár szerint: „A czimbora […] szorosabb és belsőbb pajtás, […] Eredetileg lehetett: czim-pár v. czím-párja, azaz czímben, polgári állásban pár, barát, társ; lehet annyi is, mint csín-pár, azaz csínban és csínben, vagyis jó és rosz tettben párom, barátom, s ma is ez a legdivatosabb értelme; még egy harmadik elemzése: szívpár, szívem párja, szűm párja; némely szójárásokban: szimbora.”
A CIMBORA kifejezés se nem román, se nem szláv. Ősnyelvi eredetű, gyakorlati vonatkozásai –, amelyek névadó jellemzők – végigkövethetők a körülírásban, de jelen vannak magyar szavak százaiban is. Magyarul elemeire bontva magyarázható szó, amit sem a román, sem a többi szláv nyelven nem lehet megtenni!
/*/ A Magyar Néprajzi Lexikon írja: „Minden esztena-társaság (gazdaság, cimboraság, cimboraszer) élén maguk közül választott esztenabíró (főgazda, majorbíró) állt, aki a közösség dolgait intézte, a juhászt ellenőrizte és munkájáért némi javadalmazásban is részesült.” (M. N. L. I. Budapest, 1979. 734.).
Vagy a Lövéte története (Gazdálkodás a XVII-XIX. században): „A juhtartó gazdák összealakultak „cimboraságokra” (társulatok- M. J.) Egy „cimboraságnak” volt kb. 300-500 fejős juha 100-250 darab meddő juha, berbécse és tenyésztésre meghagyott nőstény báránya. Közösen fogadtak majort (ún.bácsot) a pásztorfogadó gyűléseken, s más cimboraságokkal egyetértésben közösen osztották újra minden évben a legelőtesteket. A cimboraság tagjai juhszám arányában élvezték a juhtrágya hasznát, és az által javították a soványabb szántóföldjeiket” Továbbá: „Aki nem rendelkezett a szántáshoz szükséges négy ökörrel „cimborában” (azaz társulva- M. J.) szántott.” Kiem. K.S.
Lövéte – legelő
Kiruly forrás
