Ősmag(yar)-nyelvi szavak
CEMENT – Vízzel péppé keverve kőszerűen megszilárduló porszerű építőipari kötőanyag. [A MÉKSz szerint: német] Idézet egy magyarázó leírásból: „Már a régi rómaiak ismerték a betont… Pontosabban szólva: a betum-ot! A rendelkezésre álló források szerint ugyanis […] a római építészek gyakran emlegetik: van a Nápoly melletti Vezúv tűzhányó oldalában egy különös homokfajta, amely megnedvesítve, néhány hét múltán sziklaszerű anyagot ad. Ezt elsősorban kikötők építésénél használták fel, mivel különös módon a tenger nemhogy gyengítette, hanem inkább fokozta is a szilárdságát.”
http://www.konyvtar.csongrad.hu/gyerekhonlap/hdoc/kivancsiakklubja/talalmanyok.htm
A cement szót valaha a magyar nyelv egy változatát beszélő etruszkok használhatták még a latinok előtt, mert a szó a töm tömen, töment, tömeny, tömény vagyis tömés gyanánt alkalmazható, tömörré, keménnyé váló anyagot jelenti. A szókezdő c, ce a homokszemek apró voltára utal, de akár az acél esetében a rendkívüli keménység megnevezője is. A cél szóban a kemény elhatározás. A szóban levő nt páros (cement) hasonító (mint). Az nt páros és az ny hang közös értelme okán mondhatnánk: cemeny, cemény, innen csak egy lépés a kemény. A fenti idézetből megtudható, hogy a beton szót előbb betum alakban (etruszk) használták a rómaiak, tehát betömésre alkalmas cemény (kemény) anyag. Az alapozást az ősmag(yar)-nyelven tömésnek mondták. Innen ered románul az épületalap neve: temelie.