CÉDRUS – Melegebb éghajlatot kedvelő, sudár törzsű fenyő(fajta). [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög] A CÉDRUS a C.D – D.C gyökből indul: CéD – DéC. A CÉDRUS egyik fordításban: SUDRÉC, itt megjelenik a SUD gyök, a SUDár alapszava. A DR páros, mint D.R – R.D gyök: DáR – RáD, és hangjaiból építhető szó a leDÉR, suDÁR, DÁRda, RÚD szavak, amelyek a CÉDRUS jellemzői közül valók: könnyed, könnyen munkálható és magas. Az ÉD gyök azt jelentené, hogy kEDvelt fa a körülötte élők számára. A CÉD – DÉC – DÉlC – DÉlCeg, a fa magas termetére, szép állapotára mutat. C > SZ váltással SZÉD, a SZÉDítő magasság. Ha nem volna magyar nyelvi eredete, kötődése, nem volna jelen a magyar népköltészetben. A CzF Szótárból: „CZEDRUS. A magyar köznép szájában rejtélyes és regényes értelemmel bír, miért azt dalaiban és hasonlatosságaiban használja. Czédrus termetü. „Én ültettem a czedrusfát, Más köti hozzá a lovát.” Akik csak Árpádtól számítják a magyarság, a magyar nyelv történetét, nem tudják elfogadni, hogy a mai magyar nyelv az ősmag(yar)-nyelv egyenes ágán fennmaradt magyarázó nyelv, amelyen bonthatók, elemezhetők, értelmezhetők az ősi időkben adatott nevek, megnevezések. CÉDULA – Rövidebb szövegek vagy egy-egy adat feljegyzésére használt papírlap. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A CÉDULA a C.D – D.C gyökből ered: CéD – DéC. A CÉ gyök könnyedséget (könnyelműséget) jelölő a CÉrna, CÉkáz, CÉDa szavakban. Az ILLA szintén könnyedén szálló valami, ez esetben I > U hangváltás van, ami azt jelzi, hogy nem fölfelé száll, mint az illat, hanem lefelé, hisz sÚlya van. A fordított DÉC gyök C > SZ hangváltással DESZ, ez SZÉTnyitást (d > t), azaz a nagy ívből leválasztást jelenti. Amint a nagy tőkét DESZkelve, belőle DESZkákat szeletelnek, úgy a nagy ívpapírt CÉDulákká SZEDik SZÉT (pöszén: cedik cét). Ami biztos, hogy magyar szó elejétől a végéig. A latin csak megörökölte, és onnan terjedt tovább. A CzF Szótár itt tévesen állapítja meg az idegen eredetet: „Idegen származásu szó, latinul scheda, schedula, hellenül scedh, scedarion, németül Zettel, oroszul czedulka, csehül, lengyelül czedula, olaszul, spanyolul cedula, francziául cédule stb.” A sok gyökhasonlóság és szóegyezés azt igazolja, hogy egyetlen nyelvből eredő. Az pedig az ősmag-nyelv, ősmag(yar)-nyelv.