Magyar szógyökök a román nyelvben
CAL – ló. A ló útra kelésre, kalandozásra is való. A magyar nyelvűek legkedvesebb állata, mely mindig kéznél kellett legyen. Az embernek értékes, de elveszett vagy távolra került dolgaira, esetleg szeretteire is mondták: elkallódott. Vagyis oly útra kele (kalé), mene (ment – kalézott, csálézott), melyről nem valószínű a visszatérés. Lehetetlen, hogy a legkedvencebb állatnak ne lett volna több megnevezése az ősmag(yar)-nyelven, hiszen a földhöz kötött ember által joggal csodált madárnak több mint ötféle megnevezése volt. És az egyáltalán nem szívlelt, sőt bosszantó egérnek is. A szív szerinti, kebelnek kedves állat értelme lehet a székely kabala megnevezésben, mely az utazáshoz, ballagáshoz szükséges láb szót is magában foglalja, és amely jelen van az utódnyelvek némelyikében is. Például: olasz cavallo, portugál, galíciai cavalo, katalán cavall, spanyol caballo. Magyar szavak gyökeiben, toldalékaiban is ezt jelenti: barangol, csatangol, kóborog, kóvályog, kalézol, kelekolál stb.