BUJA – Túlfűtötten érzékies. Dús növésű, sűrűn benőtt. [bérnyelvész: szláv]
A BUJA szó a BU – UB ősgyökből induló B.J – J.B gyökre épül: BuJ – JuB. Van olyan nyelvész, aki ógörögnek mondja, és bár nem igaz, de közelebb áll a valósághoz, mert a BUJA szó előbb jutott az ómagyar ősnyelvből ógörögbe, mint a szlávba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlávok akkor még sehol sem voltak. A szó ógörög nyelvben módosult BIO alakra (buja > bijo > bio).
A B hang itt a Boldog Bőség hangja. Jelen van az UJjongás UJ ösztöni ősgyöke, és a JÓnak is a JAva.
A BUJa tetthez kell egy BÁJos kis nő, elBÚJni vele egy kis BUJkába, fészekbe, s ott BÚJtatni vele, ami a legJOBB testi JÓ a házasságban.
A J hangcsoport – UJA – a bÁJOs, kÉJEs ÉJI bUJAság gondolatban mindent elmond. A BUJ gyök egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával, csak a mai magyar nyelvben.
A magyar BÚJik, ha BÚsul. BÚcsúzik, ha BÚJdosásra adja fejét. De akkor is elBÚJik, ha BUdira megy BAJát végezni.
A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJkáJUKba a világ szeme elől egymást elBÁJolva, mint a BOJt szálai szorosan összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párJUKkal egy kis alkalmi JUKba, BUJkába.
BuJKa – KuJB hangváz:B-J-K – K-J-B.
A román CUIB, KUJB = fészek, BUJKA, ez ősnyelvi örökségük. Elemezni, magyarázni sem lehet szlávul, románul.
Magyarul igen.
Pőrén, szabadon: a KUJB, az a lak, JUK, kis BUJKA, ahová a szerelmes pár elBÚJIK, mivel mindketten BUJÁK, és BÁJAIK ösztönzik a BÁJos kislány JUKÁBABUJTATni, amiből BAJOK is lehetnek:
KuJB – BuJKa – BuJáK – BúJiK – BáJaiK – JuKáBa – BaJoK
hangváz:
K-J-B – B-J-K – B-J-K – B-J-K – B-J-K – J-K-B – B-J-K.
A BUJA nemi tett nyomán ÚJABB lény, kis PUJA születik.
BuJa – úJaBB hangváz: B-J – J-B.
Lehet fokozni szlávul, románul, vagy ahogyan tetszik.
A CzF Szótár így ír: „A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. […]Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. […] bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat. Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.” Kiem. K.S.
A szlávok nyelveik kialakulása idején megörökölték a szót. E gyökből a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi. Ám próbálja valaki a szláv nyelvek valamelyikén, vagy akár görögül levezetni a fenti gondolatsort, vagy a CzF Szótár által tálalt kapcsolati bőséget megismételni.
Tehát a gyök ómagyar ősnyelven született meg, és minden ízében magyar.