BÚCSÚ

Ősmag(yar)-nyelvi szavak
BÚCSÚ – Eltávozáskor, elváláskor szokásos köszöntés. [A MÉKSz szerint: török] A búcsú milyensége is számít: végleges távozás, vagy a visszatérés reményével búcsúzik. A búcsúzó bocsánatot kér, az esetleges elkövetett hibáiért. Ez egyik eredője a szónak. A szóban a bú a nagyon szomorú elválás okozta búsongás, a -csú maga a válás (csá – félre), a csók, az elválás okozta kellemetlen ocsúdás, a lelki csonkulás, az elcsúszás érzete, az utolsó érzelem teli csucsujgatás, a fájdalomtól elcsukló hangok, az utána becsukódó ajtó mind benne vannak a szó értelmében. Ha megbocsátást nyer, könnyebben búcsúzik. Ennyi bonthatósága csak a magyar nyelvben van.