Magyar szógyökök a román nyelvben
Brazdă – barázda, bemart nyomvonal. Csak a szlávos mássalhangzó torlódást kell megszüntetni – b/a/razda, s már érthető. Ők a szavak elején zsúfolják a mássalhangzókat, az átvett magyar kifejezésekkel is ez történt. Román nyelvbe szlávból került szó. Erdővidéken borozda a neve, a CzF szótár szerint rokon az irt, orot (mar gyökből kiinduló) szavakkal. A barázda, az eke által húzott éles, mély vonal – bemar –, mely mélyedésbe a vetőmagot szórják, majd a következő barázdából ráforgatott földdel betakarják. Nem szláv. Magyar gyökről indul. Az zd páros a barázda, garázda, gazda, gerezd, pozdorja stb. szavak, a földművelési tárgykörben a magyar nyelviséget igazoló meghatározó hangjok. A Kárpát-medencében ősidők óta élő magyar nyelvű népre rátelepülő szlávok, rátóduló tótok, azoktól tanulták el a földművelést, és így minden eszköz nevét a magyaroktól örökölték. Egyetlen egy sem a sajátjuk!!! Erre bizonyíték azon szavak indító gyökei, melyeknek csak a magyar nyelvben van értelmük.