BOT – Támaszkodásra, ütésre stb. használt kb. hüvelykujjnyi vastagságú 1–2 m hosszú rúdféle eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A BOT szó a B.T – T.B gyök hangjai: BoT – TéB (t > d: dob). A BOTORkáló csak TÉBlábol, járása nem egyenletes, könnyen elBOTlik, ezért szükséges BOTtal járnia. A BOTladozás lehet jelképes is az élet különböző területein. A T hang a bizonytalan járás TánTorgás egyik kulcshangja. B > P hangváltással: csak TOPog, TAPos, így BOTra van szüksége. A BOT a DOB társa. Másik értelme üT, üTközik, BOTlik. Idegen nyelvekben, így a románban a BOT valaminek (járműnek) az orr részét jelenti, amely adott esetben ÜTközik. A BOT lesújtó büntető eszköz is. Némely székely falvakban szóhasználat a gyermek fenyítésére: ’Ma elBÜTÜllek.’ Ez azért érdekes kifejezés, mert benne a BOT, ÜT, BÜnTetés, de még a hely is ahová kapja, ugyanis székelyül a fenék BÜTÜ. A szép fenekű nőre mondják: jó BÜTÜje van. A CzF Szótár leírása: „BOT önálló gyök […] gyalogember támaszul, ütőeszközül, vagy divatból, hivatalból stb. visel. […] Bunkós, […] bot. Tollas bot, azaz buzogány, […] Bot alá venni, fogni, bottal büntetni, botra itélni valakit. […] Származékai: botol, botlik, botor; botorkál, botrány, botránkozik; botos, botoz stb. Ezen szóban az ütés alapfogalma rejlik, […] Ennélfogva rokonai a magyar: öt (ötvös szóban), üt, pat (pata szó gyöke), pet (pete, petél szókban), bit, böt (bitó, bötü szókban), a latin batuo, melyből lett baculus (= batulus) ütőszer; a szanszkrit badh (üt), hellen patassw, franczia bâton (bot) és battre (ütni), szláv biti (ütni), bitka (verés).” Kiem. K.S. Megfigyelhetők: különböző lesújtó, ütő- vagy büntetőeszközök gyökegyezései. A különböző nyelvekben levő gyökegyezés az egy forrásból indulás bizonyítéka. A szó már az egynyelvűség idején létezett. Az utódnyelvek megörökölték, és módosult azok hangzástörvényei szerint.