BOT – Támaszkodásra, ütésre stb. használt kb. hüvelykujjnyi vastagságú 1–2 m hosszú rúdféle eszköz. [?] A BOT szó a B.T – T.B gyök hangjai: BoT – TéB (t > d: dob) mozdulatában szétterülő, széleskörű, messzire mutató.
A BOT legfontosabb eszköz az emberi történelemben! Nemcsak vékony ág. Lehet cölöp, oszlop is.
A letelepülők leverték az első BOTot. Minden helység, akár világváros kezdete az első BOT, cölöp leverése. A TÁBorverés első mozzanata is a BOT leverése. Ez okon van az ősiségben alapított helységek nevében jelen: BETfalva, BÉTa, TABán, TÁBorfalva, BÁTa, BOTfalu, TIBet, TiBET, THÉBa, BEThánia, BÉThel és még sok más.
Meghitt otthonteremtő az ErzséBET névben. Otthonában maradni kényszerülő a BETeg szóban, vagy az ősi TÁBita, TáBITa névben.
A TÁBort, települést a BATránok, azaz vének, öregek, sátorapák irányították.
A BOT legfontosabb széleskörű használati munkaeszköz az ember életében. BOT volt az első szerszám. A föld embere, a föld művelője BOTtal járt. A BOTtal készített lyukba vetette a magvakat, majd BOTtal ásta ki a gyökereket. De BOTot LENdítve VERte le gyümölcsöt a fákról. BOTtal csépelte ki a magvakat. Amikor vége volt a munkának a BOTot BEÜTötte a földbe: El van BÜTÜLVE, azaz végezve, pihenhet BÜTÜjén, fenekén ÜLVE.
A növények jelentős része BOTszerűen nő ki a földből. A növénytan ezért kapta a BOTanika nevet.
A BOT szó meghatározó jelentőségű lett a munkakifejtésnek szóban, beszédben leírására. BOTol, BOTra fel, boTRA fel, boTRAkap, csaTRAt, TÖRi magát, koTOR, VER, LENdül és más innen kiinduló, ide visszavezethető kifejezésekben. Tehát a BOT szó munkával kapcsolata vitathatatlan. Olyannyira hozzátartozott a BOT, hogy a munkanapokat BOToló, ráBOToló, roBOToló napoknak nevezték.
Egyik ősi szóalakja a hétfalusi csángó VERgel szó. A VERgelést VIRgával, azaz BOTtal, boTRA kapva VER, LENdül, TÖRi magát.
Innen eredő utódnyelvi szavak: a német arBEIT, francia TRAvail, román TREaba, angol WORk, holland WERk, baszk LAN, orosz, bolgár, fehérorosz raBOTa, ukrán roBOTa és mások. Mindannyi a BOTot, vagy vele kapcsolatos mozdulatokat rögzítette, a munka megjelenítésére.
Idővel a BOTok végére fém került. A Biblia által említett első fémműves nevében is jelen van a BOT – TOB gyök: TUBálkan. Ő kalapáccsal BOTolta, TUBálta a tüzes vasat, vagy nyújtotta a rezet.
A kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát mind BOTnyelű, azaz BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszámok.
A lapos, éles KAJSZA vassal a gabonát vágták, kajszálták le. Egy másikkal kapkodva vágták, lazították, KAPÁlták fel a földet. Megint egy másikkal karmolták, karabolták, gereznyelték, gerebelték, GEREBLYÉzték a rögöket. Minden műveletre találtak megfelelő vasat a BOT végére.
Azt a napot, amelyet az ember Teremtő Istene BOTolás nélküli pihenő napnak szánt számukra, szomBATnak nevezték már a történelem hajnalán, messzire az Özönvíz előtt. A SZOM gyök űrt, hiányt, SZOMjat jelent. Erről a szombat, szomszéd, szomj címszavaknál.
Az ősnyelvű népnek a SZOMbat, szomBAT nap, BOTolás nélküli nap volt, SZABADnap. A munka, a BOTolás befejeztekor mondták (székelyül ma is): el van BÜTülve, bütÜLVE, el van ÜLtetVE a mag. Az állapotot ÜLVE azaz nyugvó helyzetben hagytuk, lehet BÜTÜre ÜLVE, pihenni.
Az évezredekkel később kialakuló héber nyelvben e munkától, BOTolástól SZABAD nap neve SZABBATra változott, sűrítvén: a pihenőként kiSZABottság és a BOT értelemösszességet.
SZaBaD – SzaBBaT hangváz: SZ-B-D – SZ-B-T.
BOT volt az első fegyver. BOTtal vívták az első loptákat, harácokat, harácsért folyó, BOTlendítő harcokat. BOTor támadást BÁTran védték ki BOTtal. Később fém került a BOTok végére. Az utódnyelvi BATe, BATle, BATalion szavak eredő gyöke: BOT.
Az erőszakos BITorló kezében a BOT lesújtó büntető eszköz, a BITó szintén. Az embernek az emberen uralkodás kezdetén az erőszakos BITorló BOTor módon BOTtal BÜTülve (ütve) BÜnTetett elfenekeléssel. Néha nyomorékra, BETegre verték. Némely székely falvakban ma is él a szóhasználat a gyermek fenyítésére: ’Ma elBÜTÜllek’. Ez azért érdekes kifejezés, mert ebben benne a BOT, ÜT, BÜnTetés, de még a hely is ahová kapja, ugyanis székelyül a fenék BÜTÜ.
A szép fenekű nőre mondják: jó BÜTÜje van. Székelyföldön a csintalan, örökmozgó gyerekre szólnak rá: Ülj le a BÜTÜdre gyermök!
A támaszkodó BOT más értelmet hordoz. Valaha BOTtal BÁTran BOToló, dolgozó, harcoló, de megöregedett, élemedett, BOTra támaszkodó BATránoknak volt szükségük BOTra. A BOTORkáló csak TÉBlábol, járása nem egyenletes, könnyen elBOTlik, ezért szükséges BOTtal járnia. A BETegnek is kell a BOT a járáshoz. A BOTladozás lehet jelképes is az élet különböző területein. A T hang a bizonytalan járás TánTorgás egyik kulcshangja. b > p hangváltással: csak TOPog, TAPos, így BOTra van szüksége.
BOT a DOB, TOB társa, BOTtal verik, TUBálják, BOTolják a DOBot, TOBot. Másik értelme üT, üTközik, BOTlik. Idegen nyelvekben, így a románban a BOT, a jármű orr részét jelenti, amely adott esetben BOTlik, ÜTközik.
A CzF Szótár leírása: „BOT önálló gyök […] gyalogember támaszul, ütőeszközül, vagy divatból, hivatalból stb. visel. […] Bunkós, […] bot. Tollas bot, azaz buzogány, […] Bot alá venni, fogni, bottal büntetni, botra itélni valakit. […] Származékai: botol, botlik, botor; botorkál, botrány, botránkozik; botos, botoz stb. Ezen szóban az ütés alapfogalma rejlik, […] Ennélfogva rokonai a magyar: öt (ötvös szóban), üt, pat (pata szó gyöke), pet (pete, petél szókban), bit, böt (bitó, bötü szókban), a latin batuo, melyből lett baculus (= batulus) ütőszer; a szanszkrit badh (üt), hellen patassw, franczia bâton (bot) és battre (ütni), szláv biti (ütni), bitka (verés).” Kiem. K.S.
Megfigyelhetők: különböző lesújtó, ütő- vagy büntetőeszközök gyökegyezései.
A régi rovásokat BOT alakú, egyenes szárú vésővel rótták, amelyet bunkós végű BOTtal ütögettek, BOToltak, TUBáltak. Az írásjeleket előbb rovásnak, később BETŰnek, BEÜTött jelnek nevezték. A különböző nyelvekben levő gyökegyezés az egy forrásból indulás bizonyítéka.
A BUTa szó is BOTvonatkozású, a TABu szintén. A BUTa embernek TABu a BETű.
BOT szó már az egynyelvűség idején létezett, sőt az első szavak egyike volt. Az utódnyelvek megörökölték, és módosult azok hangzástörvényei, hangtani szabályai szerint.
————————————-
BOTANIKA – Növénytan. [nk: latin < görög] A BOTANIKA szó a B.T – T.B gyök bővítménye: BoT – ToB. A növények jelentős része BOTszerűen nő ki a földből, és lehet TOBzódó sűrűségű.
A növényTAN ez okból kapta a BOTanika, boTANika nevet. A BOTANIKA szó a BOT-TAN-NIK gyökök és az OTA-ANI-IKA hangcsoportok sűrítménye.
BOTANIKA – BOTszerű növények nagy területen szétterülése, TANulmányozása, azokról szóló TANítás. A BO gyök, a B hang végletek kifejezésére alkalmas. Ebből adódóan, jelent nagyon nagyot és kicsit, aprót is (bába – baba). Így a szálas, BOTszerű, BŐ, BUja, dúsan TOBzódó növényzetet, palántát vagy platánt. Lehet BOTszerű fűzfa vagy mamutfenyő.
A növény, az élő BOT, vízigényes. A víz = POT (b > t).
A T hangcsoport – OTA – a csalogATÓ szépséges növényzet, gyönyörű virágai, azok áthATÓ illATA, szükséglETEi kielégÍTÉse, jellemzőinek kUTAtása.
A T.N – N.T gyök: TaN – NaT, TANulmányozás, NATura (nemzés, természet). A települések körüli, irtott, tudatosan művelésre, vékony-vastag BOTszerű növények termesztésére szánt területet TANoroknak nevezték régen, eltérően a NATúr, fel NETúrt területtől.
Az N hangcsoport – ANI – a fINOm hozzáértő bÁNÁsmód.
Az N.K – K.N gyök: NiK – KiN, a NIK gyök jelentése győzelem, KIN = mozgás, székelyül a KÍNlódik szó egyik értelme: mozog. A székely NYIKó patak, forrásvidéki gyors életrevalóságáról kapta nevét.
A K hangcsoport – IKA – mozgás, növEKEdés. Az IK, IKA = mozgás, ez esetben ismeretek növEKEdése, de a kutatási mozgolódást is jelentheti. Ősnyelvi elemekből épülő kifejezés.