BOT – Támaszkodásra, ütésre stb. használt kb. hüvelykujjnyi vastagságú 1–2 m hosszú rúdféle eszköz. [?]
A BOT szó a B.T – T.B gyök hangjai: BoT – TéB (t > d: dob) szétterülést, széleskörűséget is jelent a szavakban.
A BOT, nemcsak a vékony ágat jelentette, hanem cölöpöt, oszlopot is (bitó). A BOT, a cölöp a letelepedés jelképe is. A letelepülők leverték az első BOTot ennek jeleként. A TÁBorverés első mozzanata is a BOT leverése. A letelepülők egy elfekvésre alkalmas helyet kerestek és leverték az első BOTot, cölöpöt.
Ez okon van az ősiségben alapított helységek nevében jelen: BETfalva, TABán, TÁBorfalva, BÁTa, BOTfalu, TIBet, TiBET, THÉBa, BEThánia, BÉThel és még sok más.
A TÁBort, települést a BATránok, azaz vének, öregek irányították. Ha támadás érte BOTtal BÁTran védelmezték.
A BOT továbbá munkaeszközként volt jelen az ember életében, széleskörű használatra. A BOT volt az első szerszám, az első fegyver. A föld embere, a föld művelője BOTtal járt. A BOTtal készített lyukba vetette a magvakat, majd BOTtal ásta ki a gyökereket. De BOTot LENdítve VERtek le gyümölcsöt a fákról. BOTtal csépelte ki a magvakat. A növények jelentős része BOTszerűen nő ki a földből. A növénytan ezért kapta a BOTanika nevet.
Ez okból a BOT szó meghatározó jelentőségű lett a munkakifejtésnek szóban, beszédben leírására. Jelen volt a BOTol, BOTra fel, boTRA fel, boTRAkap, csaTRAt, TÖRi magát, koTOR, VER és más innen kiinduló, ide visszavezethető kifejezésekben.
Egyik ősi szóalakja a hétfalusi csángó VERgel szó. A VERgelést VIRgával, azaz BOTtal, boTRA kapva végezték.
Innen eredő utódnyelvi szavak: a német arBEIT, francia TRAvail, román TREaba, angol WORk, holland WERk, baszk LAN, orosz, bolgár, fehérorosz raBOTa, ukrán roBOTa és még mások. Mindannyi a BOTot, vagy vele kapcsolatos mozdulatokat rögzítette, a munka fogalmának megjelenítésére. Tehát a BOT szó munkával kapcsolata vitathatatlan. Olyannyira hozzátartozott a BOT, hogy a munkanapokat BOToló, ráBOToló, roBOToló napoknak nevezték.
Idővel a BOTok végére fém került. A Biblia által említett első fémműves nevében is jelen van a BOT – TOB gyök: TUBálkan. Ő kalapáccsal BOTolta, TUBálta a tüzes vasat, vagy nyújtotta a rezet.
A kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát mind BOTnyelű, azaz BOToló, ráBOToló, roBOToló szerszámok. A lapos, éles kajsza vassal a gabonát vágták, kajszálták le. Egy másikkal kapkodva vágták, lazították, kapálták fel a földet. Megint egy másikkal karmolták, karabolták, gereznyelték, gerebelték a rögöket. Minden műveletre találtak megfelelő vasat a BOT végére.
Azt a napot, amelyet az ember Teremtő Istene BOTolás nélküli pihenő napnak szánt számukra, szomBATnak nevezték. A SZOM gyök űrt, hiányt, szomjat jelent. Erről a szombat, szomszéd, szomj címszavaknál a szótárban. Az ősnyelvű népnek a SZOMbat, szomBAT nap, BOTolás nélküli nap volt, SZABADnap, már a kezdetek idején, jóval az Özönvíz előtt.
A munka, a BOTolás befejeztekor mondták (székelyül ma is): el van BÜTülve, bütÜLVE, el van ÜLtetVE a mag.Az állapotot ÜLVE azaz nyugvó helyzetben hagytuk, lehet leÜLni, pihenni.
Az évezredekkel később kialakuló héber nyelvben e munkától, BOTolástól SZABAD nap neve SZABBATra változott, sűrítvén: a pihenőként kiSZABottság és a BOT értelemösszességet.
SZaBaD – SzaBBaT hangváz: SZ-B-D – SZ-B-B-T.
A támaszkodó BOT más értelmet hordoz. Valaha BOTtal BÁTran BOToló, dolgozó, harcoló, de megöregedett, élemedett BATránoknak volt szükségük BOTra. A BOTORkáló csak TÉBlábol, járása nem egyenletes, könnyen elBOTlik, ezért szükséges BOTtal járnia. A BETegnek is kell a BOT a járáshoz. A BOTladozás lehet jelképes is az élet különböző területein. A T hang a bizonytalan járás TánTorgás egyik kulcshangja. b > p hangváltással: csak TOPog, TAPos, így BOTra van szüksége. A BOT a DOB, TOB társa, azzal verik, TUBálják, BOTolják a DOBot, TOBot. Másik értelme üT, üTközik, BOTlik.
Idegen nyelvekben, így a románban a BOT valaminek (járműnek) az orr részét jelenti, amely adott esetben ÜTközik. A BOT lesújtó büntető eszköz is, a BITó szintén. Az embernek az emberen uralkodás kezdetén az erőszakos BITorló BOTor módon BOTtal BÜTülve (ütve) BÜnTetett elfenekeléssel. Néha nyomorékra, BETegre verték.
Némely székely falvakban ma is él a szóhasználat a gyermek fenyítésére: ’Ma elBÜTÜllek’. Ez azért érdekes kifejezés, mert ebben benne a BOT, ÜT, BÜnTetés, de még a hely is ahová kapja, ugyanis székelyül a fenék BÜTÜ. A szép fenekű nőre mondják: jó BÜTÜje van. Székelyföldön a csintalan, örökmozgó gyerekre szólnak rá: Ülj le a BÜTÜdre gyermök.
A CzF Szótár leírása: „BOT önálló gyök […] gyalogember támaszul, ütőeszközül, vagy divatból, hivatalból stb. visel. […] Bunkós, […] bot. Tollas bot, azaz buzogány, […] Bot alá venni, fogni, bottal büntetni, botra itélni valakit. […] Származékai: botol, botlik, botor; botorkál, botrány, botránkozik; botos, botoz stb. Ezen szóban az ütés alapfogalma rejlik, […] Ennélfogva rokonai a magyar: öt (ötvös szóban), üt, pat (pata szó gyöke), pet (pete, petél szókban), bit, böt (bitó, bötü szókban), a latin batuo, melyből lett baculus (= batulus) ütőszer; a szanszkrit badh (üt), hellen patassw, franczia bâton (bot) és battre (ütni), szláv biti (ütni), bitka (verés).” Kiem. K.S.
Megfigyelhetők: különböző lesújtó, ütő- vagy büntetőeszközök gyökegyezései. A régi rovásokat is BOT alakú, egyenes szárú vésővel rótták, amelyet bunkós végű BOTtal ütögettek. Az írásjeleket előbb rovásnak, később BETűnek nevezték. A különböző nyelvekben levő gyökegyezés az egy forrásból indulás bizonyítéka. A BOT szó már az egynyelvűség idején létezett, sőt az első szavak egyike volt. Az utódnyelvek megörökölték, és módosult azok hangzástörvényei, hangtani szabályai szerint.