BOR – A szőlő levéből erjesztett szeszes ital. Más gyümölcsből erjesztett szeszes ital. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A BOR a B.R – R.B gyök hangjai: BoR – RoB. A bar, bár, ber, bér, bir, bír, BOR stb. gyökök erő kifejezői. Ám a BOR ezen felül értelemadó gyök. A BOR fORR, az ERjedés is benne van. Egy krónika szerint a BOR a nevét színének fehér-szürke elsötétüléséből (ború) is nyerhette. „A kínai krónikák szerint a hunok szent hegyét BOR Tengrinek nevezték, ahol áldozatot mutattak be az Újjászületés Istenének. Ebből alakult ki lényegében a bor szó, hiszen a technológiai folyamatokon keresztül a szőlőlé átváltozik alkoholos itallá, azaz bor lesz belőle. Vonatkozott a szürkés-fehér színre is, amely átváltozást és újjászületést is jelentett egyben.” Kiem. K.S. Az alábbi portálon van utalás Dr. Cey-Bert Róbert Gyula professzorra, magyar ősvallás-kutatóra és a nemzetközi borakadémia tagjára. http://www.boraszportalok.hu/index.php? p = cikk&id = 35# A BOR, BAR gyök erőt is jelentő, sőt nagy (ba) erőt. Ez a férfit jelentő BARbát szó gyöke is, amely az ősmag(yar)-nyelvből az utódnyelveinkbe távozott. E szó két gyök: BAR – (jól forgolódó, erős) férfi és bát – bátor. Székelyföldön ősi családnév a Borbáth. Már említettem: a BOR értelemadó gyök, és majdnem minden szóba az elsötétülés, felkavarodás, az addigi nyugalmi állapot megzavarása, felületi érdesség, felületek megváltoztatása, felforgatása, az erő, erjedés, gerjedés értelmét viszi be. Ilyenek: BÓRa, BORda, BORjú, BORong, BORzong, BORzalom, BORona, BORbély, BORít, gaBORgyás, kóBOR, háBORú, hóBORt, táBOR, toBORoz stb. E jelentését utódnyelvekbe is átvitte. A román obor = vásári, vásártéri felfordulás, borcan = erjedés ellen tartósított befőzött gyümölcsöt, zöldséget tároló üvegedény, borfas = nyugalmat háborító, besurranó tolvaj, borire = gyomorháborgás, hányinger, és ezeken kívül még mások. Az olasz borboglio = morgás, bordaglia = csőcselék, bordone = vándorbot (kóborlás). De jelen van a francia bordel = nyilvánosház szóban is. Tehát a BOR gyök az utódnyelvekben is meghatározó értelemadó gyök. A török nyelvek ugyanazon ősi forrásból örökölték, mint a mai magyar nyelv.
BÓRA – Északkeleti hideg száraz bukószél különösen az Adriai tenger partjain. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz] A BÓRA szintén a B.R – R.B gyök hangjai: BóR – RoB. A BÓRA szél a levegő légköri háBORA. Az R hangcsoport – ÓRA – jelen van a hábORA (székely szó: háborán vagyok), hábOROg, zavAROg, kavAROg és más szavakban. Ez okon kapta nevét még az ősmag(yar)-nyelven a BÓRA, a száraz, hideg, téli, északi szél. A nagy szél felBOROgat könnyebb tárgyakat, ezzel ROBajt okozva. De e jelentésből eredt BOREÁSZ, a szelek királya neve, amely ősmag(yar)-nyelvi örökség az ógörög nyelvben.