Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
BOLOND – Zavarodott elméjű. Aki a józan ésszel ellentétes módon gondolkodik, beszél vagy cselekszik. Értelmetlen, meggondolatlan. Szokatlan, értelmetlennek látszó megnyilvánulást mutató. Stb. [MÉKSz: szláv] A szó a BO ősgyökből, a BOL gyökből indul. A BOLONDság nem egy néhány szóval meghatározható állapot. Mint a boldog címszónál már említettem, lehet egy BOLDOGságot kifejező állapot is. Aki szerelmes, BOLONDul valakiért. Mondják: őrülten bolondul érte. De, mit tegyen, ha ő ettől boldog és bolyong? Volt egy olasz sláger valaha: Cuore, matto da legare – Kötni való bolond szívem, vagy Szécsi Pál: Szeretni bolondulásig című dala. Érdekes, hogy a szerelem latinul amor vagy DILIgo. Ez utóbbi gyöke DIL, és a DILI, a BILLEN, DŐL, DÚL, a BOLONDhoz, de a BOLdogsághoz is kötődő szó (tisztelet értelmű is). Aki nagyon szerelmes, az néha kiszámíthatatlan. Oly dolgokat tesz, melyek arra utalnak, hogy elveszítette a józan eszét. De ez azt is jelenti, hogy az ősmag(yar)-nyelvben e szó – DILI – ily jelentéssel már létezett. A BOLOND esetében érvényesül az l hang lengést, kilengést jelölő szerepe, és az ND itt végcsendülő, s mivel a d és t zöngés-zöngétlen rokonhangzókként válthatják egymást, ez esetben a következmények leírásánál szerepet kap a hangváltás. Mert a boloND, ha beleNDül: ront, ont, bont, dönt, ránt, semmi jó nem várható tőle. A bolond esete egy végleges, befejezettnek tűnő, kirekesztő állapot, egy cseNDre, reNDre intő, asztalra leütő ököl vagy bírói kalapács – mintha azt mondaná: nincs több remény, bolond vagy, kirekesztett – mely lezárja az ügyet. Az nd páros a vita befejezése utáni elvárható csendre, napirendre térésre is utal. Vége! Lezárand, bevégzend egy folyamatot. Figyeljük meg azonban, mi történik, ha nem ér véget a szó az ND párossal? Például a boloNDos vagy boloNDozó. Ez már nem egy lealacsonyító állapot, inkább játékosságot jelentő, és köze van a boldog állapothoz. De ugyanígy súlyos a goND esetében is, ahol végcsengő, de a goNDolat már lehet termékeny töprengés (oNDó). Egyébként a bol/oNDo/s jókedv (boldog szerelem) is elvezethet a fizikai termékenységhez. Hogy ez a szó szláv volna? Nem! Az első boldog „BOLONDok” az ősmag(yar)-nyelvűek voltak, nem egy alig ezer és pár száz éves népség.