BÖLÉNY – Vadon élő, barna gyapjas szőrű, széles homlokú európai illetve észak-amerikai szarvasmarhaféle állat. [török]
A BÖLÉNY szó a B.L – L.B gyök bővítménye: BöL – LeB. A BÖ, a BÖhöm nagy, BŐ LÉNY, a LÉNY lehet viszonyító, amely nagyként azonosítja.
Az L hangcsoport – ÖLÉ – mutatja, hogy a bÖLÉny ÖLEs nagy ÁLLAt, amely többnyire bALLAgó, bOLYOngó természetű.
Az L.NY – NY.L gyök: LéNY – NYőL, a LÉNY gyök önmagáért beszél – élőLÉNY, BŐ LÉNY – nagy LÉNY, nagyra NYŐLő, NYÚLó, nagy testű állat. Az ÉNY minősítő értelemadó gyök is.
BöLéNY – Bő LéNY hangváz: B-L-NY – B-L-NY.
A BÖLÉNY hatalmas állat lévén, egész nap legel, többet eszik, többet NYEL, azaz NYELŐBB a többi kérődzőnél.
BöLéNY – NYeLőBB hangváz: B-L-NY – NY-L-BB.
A BÖLÉNY párviadalban verhetetlen bármely más kérődzővel szemben. Ő a NYERŐ, az esélyesebb, a NYERŐBB.
BöLéNY – NYeRőBB hangváz: B-L-NY – NY-R-B.
Több mint valószínű, hogy az olasz Bologna és a francia Boulogne települések valaha a kezdetek idején épp a BÖLÉNYekről kapták nevüket. A kiejtés is igazolja a feltevést, hisz a GN kötött mássalhangzó-párost NY hangként ejtik. BöLéNY – BoLoNYa – BuLoNYe hangváz: B-L-NY – B-L-NY – B-L-NY.
A CzF Szótár szerint: „Gyöke böl vagy běl az ideoda járásra vonatkozó bol gyökkel azonos, miszerint bölény am. bolygó, bolyongó.”
Ez is névadó jellemzője a BÖLÉNYnek.